Az aranyhal és a gyöngykagyló

(eredetmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piszkos aranyhal.
Egy szép napon ellátogatott a gyöngykagylóhoz. Az aranyhal kopogott.
– Hahó! Itt nem szokás a kopogóknak ajtót nyitni?
Ebben a pillanatban a kagyló kinyílt.
– Van itt valaki? Hallom a zörgést…Jöjj elő, akárki is vagy!
– Nincs kedvem. Fáradt vagyok.
A kagyló azon nyomban bezárta ajtaját.
– Engedjetek ki!!! Nem hallotok? – nyöszörgött hangosan az aranyhal, és próbálta lekaparni a magára ragadt piszkot.
A kagyló várt egy kicsit, de vacsoraidő lett, és a gyöngykagyló éhes lett. Szóval megemésztette a halat.
Egy reggel a kagyló arra ébredt, hogy egy szép gyöngy van a „gyomrában”.
Azóta van gyöngy a kagylóban.
És innen ered a neve is: gyöngykagyló.

Kardalus Lilla 5. d (2012.)