(állatküzdelmek rendje)
Az ókori Egyiptomban,élt egy erős kezű fáraó, akit Rénomnak hívtak. Hobbija nagyon veszélyes volt, de ő imádta. Ez pedig a vízilóvadászat volt.
A város lakóitól hallotta, hogy egy nagy erejű víziló él a Nílusban. Neve pedig Borma. Rénom szólt a tábornoknak, hogy induljanak akkor, mikor a 42-es ablakon reggel besüt a nap templomba.
-Tábornok! Reggel, mikor a 42-es ablakon besüt a nap, akkor indulunk a Nílushoz!
– Igenis! Ha szabad megkérdeznem, miért megyünk a Nílushoz?
– Vízilóra vadászni! Pontosabban Bormára.
Másnap reggel, amikor a 42-es ablakon besütött a nap, Rénum és kísérete elindultak megküzdeni a város lakóit rettegésben tartó állattal. Hajóval indultak a víziló felderítésére. Mikor már jó messzire jártak a várostól, nagy csobbanást hallottak a csónak alól, majd az felemelkedett, és mindenki beleborult a vízbe.
– Borma, a fenevad!
-Ez a víziló! Borma! – ilyen kiáltásokat hallattak.
Míg Rénum kísérete menekült ki a vízből, addig a fáraó és a víziló egymás szemébe nézve figyelték egymást. A fáraónak feltűnt valami olyasmi , a nagy állat szemében, hogy őt bántják az emberek, nem ő az embereket. De ekkor már késő volt. A hatalmas állat nekiesett Rénomnak. A fáraó kirántotta, és épphogy csak visszatudta lökni az állat fejét a karjától. Majd egy nagy csapást mért az állat lábába, amitől az állat a kardját kifordította Rénom kezéből. Hatalmas fogaival támadt, a fáraó a kezével tartotta csak a dühöngő állatot a feje előtt. Közben Rénomnak eszébe jutott, hogy ha megnyom a víziló homlokán egy pontot, akkor az összeesik, és már könnyen lehet vele végezni Í gy is cselekedett.
A harc végére Rénom nagyon elfáradt, és úgymond meg is sajnálta az állatot. A fáraó kísérete szaladt ünnepelni be a folyóba. Rénomot felültették a vízilóra, és úgy húzták a városba.
(Böcskei Balázs 6. osztályos tanuló 2017.)