Mikor volt, mikor nem volt, az innenen innen, a túlon túl, itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt.
Halljatok csudát, élt itt egy férfi, akit Bözsinek hívtak. Egy szép napon gondolt egyet, hogy ő biz’ felmegy a királyhoz, s kér a gyönyörű almákból, amik a kertjében teremnek. Ahogy Bözsi odaért rögtön rárivallt a királyra:
– Szevasz, komám! Mizu?
– Szervusz! Épp most szedtem le temérdek mangót a szilvafáimról, és szívesen adok neked is belőle.
– No, azt jól teszed, mert ha nem adnál, halálnak halálával lakolnál!
Kapta magát a király, és felpakolta a barackot Bözsi hintójára. Miután hazaért, a feleségével, Fricivel megették az összes körtét. De úgy teleették magukat a sok banánnal, hogy majd éhen haltak. És ezen nagyot nevettek. Így ért véget ez a szomorú mese.
(Fenyvesi Rebeka, 2008.)