Kislexikon

Akrosztichon
<görög>
Jelentése: verssor eleje
Olyan vers, amelyben a sorok vagy a versszakok kezdőbetűi összeolvasva valamilyen értelmes szót vagy nevet adnak.

Állatküzdelmek rendje
Az akadály leküzdésével a hősnek bizonyítania kell, hogy méltó kitűzött céljának elérésére.
Felépítése: Az akadály hirtelen, látszólag véletlenül bukkan fel.

• A hős kemény küzdelmet vív ellene.
• A harc egyre keményebb, egyre durvább, egyre izgalmasabb.
• A tetőponton úgy tűnik, hogy a hős veszíteni fog, de ekkor vagy saját erejéből vagy varázseszköz segítségével győzi le ellenfelét.
• A harc végével az indulatok megnyugszanak.

Állatmese
Tanító mese vagy fabula.
Szereplői állatok, de emberi tulajdonságokkal rendelkeznek.
Részei:

• rövid történet
• az ebből levonható tanulság.

Formája lehet vers és próza is.

Allegória = képletes beszéd
<görög>
Jelentése: másról beszélni
A metafora származéka.
1. Az egyszerű allegória

• Elvont fogalmak, erkölcsi tulajdonságok, lelki jelenségek megjelenítése, megszemélyesítése.
• A költők sokszor nagy kezdőbetűvel emelik ki a szövegben.

2. A teljes allegória

• Hosszabb gondolatsoron, versszakon vagy egy egész versen át kifejtett metafora vagy megszemélyesítés.

Alliteráció = betűrím
<latin>,
Jelentése: betűismétlés.
Ugyanaz a betű ismétlődik az egymást követő, vagy az egymáshoz közel álló szavakban.

Anafora
<görög>
Jelentése: visszahozás
Általában a szöveg szintjén érvényesülő jelenség, visszautal egy korábbi nyelvi jelenségre
(pl.: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

A stilisztikában az anafora ismétlésen alapuló alakzat, amelyben az ismétlődő nyelvi egység az egymást követő mondatok, verssorok, versszakok, fejezetek elején találhatók.
    Milyen volt szőkesége, nem tudom már…
    Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
    Milyen volt hangja selyme, sem tudom már
                                                                 (Juhász Gyula: Milyen volt…)

A klasszikus retorikában az egymást követő szövegegységek elején álló ismétlés.
(Pl.: minden mondat vagy bekezdés ugyanazzal a szóval, kifejezéssel kezdődik.)

Anagramma
<görög>.
A szójáték egy fajtája. Egy szó, név vagy mondat betűinek felcserélésével új szó, név vagy mondat keletkezik.

Ars poetica = költői hitvallás
<latin>.
Költészettan, a költészet szabályainak összefoglalása.
Olyan mű, amely az író vagy költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladataira vonatkozó nézeteit fejti ki.

Áthajlás = enjabemente
A gondolat nem ér véget a verssor végén, hanem áthajlik a következő sor elejére is. A költő izgatott, felindult lelkiállapotát fejezi ki.

Avantgarde
<francia>
Jelentése: előőrs, élcsapat
A XX. században az újat kereső művészek irányzatainak, mozgalmainak és csoportosulásinak összefoglaló neve.
Tágabb értelmezése szerint a korszak általános ízlésénél messzebbre jutott a fejlődés vélt vagy valódi útján.
Szűkebb értelemben a XX. század formabontó irodalmát és művészetét jelenti.
Irányzatai:
– Expresszionizmus
– Futurizmus
– Kubizmus
– Dadaizmus
– Szürrealizmus
– Absztraktizmus

Balassi-strófa
Hangsúlyos verselésű versszak: háromütemű 19-es, ritmusképlete: 6||6||7, a hatszótagos egységek végén belső rímmel.
– a 6 szótagú egységek 4|2, 3|3 vagy 2|4 arányban oszlanak alapütemekre
– a 7 szótagú harmadik sor osztása általában 4|3.

Ballada
<francia-olasz>
Jelentése: táncolni
Emberi sorsfordulókat, élethelyzeteket megéneklő költemény.
Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be.
Témái:
– a hűség és hűtlenség
– féltékenység
– házasságtörés, általában
– a szerelem problémái.

Eredete szerint lehet népköltészeti és műköltészeti alkotás is.
Hangulata lehet szomorú vagy vidám.

Mindhárom műnem jellemzői megtalálhatók benne.
1.) Epika:

• történetet mesél el

2.) Líra:

• formája vers
• sokféle érzelmet mutat be
• előadásmódjára jellemző az ismétlésekkel átszőtt gondolatritmus.

3.) Dráma:

• az elbeszélt eseménysor csomópontjait, drámai fordulatait mutatja be.
• jellemző eszköze a balladai homály (~, amikor a történet kevésbé fontos részei kimaradnak)
• jellemző kifejezőeszköze a történet csomópontjain alkalmazott párbeszédek.

Barokk
<portugál-olasz>
Kialakulása:
Korstílus, amely a XVI – XVII. században alakult ki Spanyolországban, Portugáliában és Itáliában. Kezdetben az ellenreformáció igyekezett a barokk jellemzőivel elkápráztatni és visszahódítani a reformációtól a híveit
A vallási meggyőzésnek volt művészi eszköze:
Misztikum, borzongás előidézése, hősiesség ábrázolása, feltűnő és mozgalmas stílusformák, amelyek expresszív erejükkel is hatni tudnak.
Jellemzői:
Monumentalitás és lendületesség (mozgalmas, görbülő, hullámzó vonalakkal éri el)
Díszítő formák halmozása, formaéhség, formai bravúrok
A mű kompozíciója szerteágazik, sok benne az epizód és a betét
1.) Építészetben

• Csavart oszlopok
• Márványfaragás
• Aranyozott figurák tömege

2.) Festészetben

• Az alakok kicsavart testtartása
• Omló, görbülő ruházat
• A képkereteket girlandok, virágok, növények pazar ornamentikája díszíti.

3.) Irodalomban

• Metaforák, jelzők sokasága
• Bizarr akusztikájú verselési formák

A barokk az irodalomban
Témája a vallásos képzetek és a főnemesség élete.
Kifejező formája a látomás.
Műfajai az eposz és dráma, amelyek szintén a monumentalitásra, a hősiességre építenek.
Jellemzői:
– Vizualitás
– szimbólumok és allegóriák
– Mozgalmasság
– a képelemek igésítése
– egy-egy képhez több ige társul
– a megszemélyesítésekben mindkét képalkotó elemet többféleképpen fejezi ki
– érzelmes, elragadtatott hatású szókészlet
– naturalisztikus hatású szavak
– élőnyelvi fordulatok: szitok, gúny
– Kompozíció, mondatszerkezet
– a képek halmozása
– zsúfolt körmondatok
– halmozott mondatrészek és szerkezetek
Verselés
– játékos és csilingelő rímek
– echó (visszhang)
– azonos rímelésű szakaszok (kitérőket tesznek lehetővé a költők számára)
– zenei hatás
– bravúroskodó formák

Belső monológ
A szereplők ki nem mondott gondolatainak és képzeteinek közvetlen, első személyben való visszaadása.

Beszélő név
A név utal a szereplő valamilyen tulajdonságára: származás, foglalkozás, külső vagy belső tulajdonság.

Bonyodalom
Az epikus művek második szerkezeti egysége. A konfliktus teljesen kibontakozik, az ellenfelek élesen szembekerülnek egymással, s a cselekmény szálai összefonódnak.

Bordal
Eredetileg ivás közbeni éneklésre szánt, a bort, a bor okozta mámort magasztaló, csapongó, szeszélyes gondolatmenetű dal. Szívesen olvaszt magába általános reflexiókat, nemegyszer a hazaszeretet és a baráti összetartozás érzéseit is megszólaltatja.

Búcsúdal
A panaszdal nagy alcsoportja, mely az élettől, a szeretett személyektől, az otthontól, a hazától való elszakadás fájdalmát fejezi ki.

Bujdosóének
A kuruc költészet és az újabb népköltészet műfaja. A száműzöttek, menekülők, földönfutók sorsát, érzelmeit bemutató, bánatos, panaszos hangvételű dalok a XVII. században és a XVIII. század elején a magyar költészetben önálló műfajként éltek. A többnyire névtelen szerzők dalai kéziratos énekeskönyvek és a szájhagyomány útján maradtak fenn.

Cenzúra
<latin>
Jelentése: ellenőrzés
Az írásműveket kinyomtatás előtt hivatalosan átvizsgálják

Chiazmus
<görög – latin>
Jelentése: kereszteződés, kereszt alakú szerkezet
Két-két azonos szerepű mondatrész, vagy szószerkezet ellentétes sorrendben, de akusztikailag szimmetrikusan helyezkedik el.
    Ragyogott a szeme, az orcája égett
    ige    +    főnév       =  főnév +   ige

Cikk
A sajtóban megjelenő közlemény. A cikkben a szerző egyéni állásfoglalását írja meg egy kérdéskörben. Az újságban formailag is elkülönítve jelenik meg, s önálló címet kap.
Műfajai:
– vezércikk
– glossza
– tárca
– tudósítás
– kritika

Ciklus
<görög>
Jelentése: kör, körforgás
Azonos tárgy-és gondolatkörből fakadó összefüggő művek sorozata, amelyet az író vagy költő maga állított össze.

Cím
A bevezetés szövegrésze írott szöveg esetén. A címadás következtében válik egy szöveg azonosíthatóvá. Megjelöl tehát, továbbá tájékoztat a szöveg műfajának, tartalmának, főbb gondolati magvának közlésével.
Főbb típusai szerkezetük szerint:
– teljes mondat
– hiányos mondat
– szószerkezet
– egyetlen szó
– műfajcím

Csatadal
A líra egyik válfaja. Harci erényekre, a csatákban való helytállásra buzdító dal.

Cselekmény
Az epikus és a drámai művekben végbemenő események sorozata. Az író ennek révén bonyolítja az eseményeket, és bontakoztatja ki a szereplők jellemvonásait.

Dal
A líra alapformája. Kisebb terjedelmű, kerek szerkezetű, egységes hangulatú költemény. Tisztán, közvetlenül szólaltat meg érzelmeket. Néhány képpel, két-három fordulattal fejezi ki őket.
Eredetileg dallammal együtt keletkezett, de a nem éneklésre szánt dalokra is jellemző a zeneiség.
Fajtái:
– altatódal
– betyárdal
– bordal
– bölcsődal
– bujdosóének
– búcsúdal
– csatadal
– gúnydal
– gyászdal
– hazafias dal
– helyzetdal
– katonadal, katonaének
– kesergő
– munkadal
– panaszdal
– szerelmes dal

Dallam
A verses formájú költői alkotások összes stíluseszközeinek zeneisége, összhangja, harmóniája.

Dialógus
<görög>
Jelentése: párbeszéd
A drámai cselekmény fő kifejezési formája, amelyet kiegészít a mozgás, a játék, a fizikai cselekvés.

Disztichon
<görög>
Jelentése: párvers
Időmértékes sorpár. Egy hexameter és egy pentameter alkotja.

Divatlap
A képes folyóiratok egy típusa, amely a fejlődés első szakaszában az irodalmi folyóirat szerepét is betöltötte. A divatképek és az öltözködés kérdéseivel foglalkozó cikkek mellett ugyanis a terjedelem nagyobb részét szépirodalmi szövegek foglalták el, így sok olvasót szereztek a női közönség körében.

Dráma
<görög>
Jelentése: cselekedni
A három műnem egyike. Olyan irodalmi alkotás, amelyben az író mondanivalója színi előadásokon nézőközönség előtt érvényesülhet a legteljesebben.
Embereket, emberi sorsokat ábrázol. Történelmi, társadalmi vagy erkölcsi problémákat dolgoz fel. A probléma a drámai hősben ölt testet, a megoldás pedig a hős sorsában rejlik. Az író lehetőséget ad arra, hogy a hős és ellenfelei szóban és tettben szembekerüljenek egymással, mert így kénytelenek leleplezni magukat (=konfliktus). Az állandó ellentét nyelvi kifejező formája a párbeszéd. (=dialógus). Sokszor szerepet kap a magánbeszéd (=monológ) is.

Műfajai: vígjáték és tragédia
A dráma mindig jelen időben játszódik.
Cselekedetekre, dialógusokra redukált szerkezete van.

Echós vers
<görög – latin>
Jelentése: visszhang
A XVI-XVII. századi költészetünk kedvelt verstípusa. Egy-egy sor végét a következő sor más értelemben, mintegy feleltként és csattanóként megismétli, ezáltal úgy hat, mintha a visszhang felelte volna.
    Régi gyötrelmeimet mi enyhítheti meg
    S mi az, amire szívem vágy?
    Echo: ágy
    (Balassi: Dialógus)

Ekloga
<görög>
Jelentése: szemelvény
Pásztori tárgyú, rendszerint párbeszédes formájú költemény.

Elbeszélés
Kisepikai műfaj, mely terjedelmét tekintve a kisregény és a novella között helyezkedik el. Általában egyetlen cselekménysorozatra épül, a novellánál bőségesebben kifejtve, többszöri helyzetváltozással, viszonylag sok szereplővel, fordulattal.

Elbeszélő költemény
A líra és az epika jellemzőit magán viselő műfaj. Verses formában megírt hosszabb terjedelmű történet. Fontos része a jellemek ábrázolása. Több szereplőt vonultat fel. Cselekménye több helyszínen játszódik.

Elégia
<görög>
Az ógörög irodalom első lírai műfajai közé tartozott. Fuvolakísérettel előadott gyászdalt, de harcra buzdító éneket is jelentett.
Később az emlékezés, a fájdalom, az elmúlás szomorú hangvételű lírai kifejezése lett.
A visszaemlékezés során felébredő érzelmeket megszólaltató vers. Hangulata szomorkás, amely azonban rendszerint megnyugvásban vagy bizakodásban oldódik fel.

Életkép = zsáner
A mindennapi élet egy-egy tipikus, jellemző jelenetét ábrázolja.

Életrajz = biográfia
Tudományos, ismeretterjesztő és irodalmi műfaj, egy ember életének és munkáságának tanulságos, művészi vagy tudományos leírása.
Keretébe tartozik az önéletrajz, emlékirat és a vallomás is.
Története:
– A műfaj antik eredetű.
– A középkor során elsősorban szentek, hősök, trubadúrok életét örökítették meg.
– A reneszánsz időszakában megnő az egyén jelentősége, a művészi öntudat kifejlődésének köszönhetően egyre nagyobb a műfaj jelentősége.
– Az életrajz a későbbiekben esszészerű műfajjá válik.

Elhallgatás = félbeszakítás
A mondatok szándékos félbeszakítása, a mondanivaló egy részének elhallgatása.
Okai:
– úgyis világos a folytatás
– a hiányzó rész elmondása kellemetlen vagy illetlen volna
– az elhallgatás lelki feszültséget okoz, ez fokozza a drámai hatást

Ellentét
<görög> (görög: antithesis; latin: contrast)
1.) Ellentétes jelentésű szavak, kifejezések szembeállítása a mondanivaló jobb kiemelése céljából.
2.) Két egymással ellentétes gondolat hasonló szerkezetű megfogalmazása.
      Maradj Homér fénydús egeddel…
     Jer Osszián, Ködös, homályos énekeddel.
     (Arany János: Ősszel)

Előhang
Epikus költői alkotások élén álló rövid, szubjektív jellegű bevezetés, amely megadja az egész mű alaphangulatát.

Előkészítés = expozíció
Epikus művek első szerkezeti egysége. Bemutatja a történet helyszínét, idejét, a szereplőket és a szereplők céljait.

Előkészítő rész a mesében
– tilalmak
– eltávozás
– a tilalom megszegése
– az ellenfél első megjelenése
– kikérdezés, tudakozódás
– értesülések átadása
– a károkozó cselvetése

Enjabemente
<francia>
Jelentése: átlépés
Áthajlás. A mondat nem ér véget az egyik verssor végén, hanem folytatódik a következő sor elején.

Epigramma
<görög>
Jelentése: rávésés, felirat
Eredetileg sírkövekre és emléktárgyakra vésett rövid, verses felirat.
Lírai műfaj. Rövid, csattanós formában fejez ki egy gondolatot.
Részei:
– Érdeklődést felkeltő, tényt közlő expozíció
– Szellemes és meglepő konklúzió/csattanó.
Jellegzetes versformája a disztichon.

Epika
<görög>
Jelentése: elbeszélő
A három alapvető műnem egyike. Eseménysort, történeteket mond el. Tárgyilagos és sokoldalú, de megengedi a személyes érzelem-és véleménynyilvánításokat. Jellemei változnak, fejlődnek.
A szerző szabadon választja meg az elbeszélői nézőpontot:
– szerzői mindentudás
– kívülálló megfigyelő
– szereplő
Epikus közlésformái váltakoznak a műben.
Formája lehet vers vagy próza is.
Fajtái:
– Nagyepika (pl.: regény, eposz)
– Kisepika (pl.: mese, novella…)

Epikai hitel
Arany János nyomán honosodott meg a fogalom. A költő ne bízza magát pusztán a képzeletére, hanem a nemzeti köztudatban élő mozzanatokból, ismert történelmi adatokból, mondákból, néphagyományokból indul ki, s ezeket egészíti ki és alakítja át fantáziája segítségével.

Epikus közlésformák
– elbeszélés
– leírás
– párbeszéd
– monológ
– az író közbeszól

Epikai műfajok
– adoma
– anekdota
– elbeszélés
– életrajz
– emlékirat
– fabula
– humoreszk
– karcolat
– kisregény
– legenda
– mese
– mítosz
– monda
– napló
– novella
– önéletrajz
– parainesis
– paródia
– példázat
– regény
– riport
– röpirat
– szociográfia
– tanulmány
– tárca
– útirajz
– útleírás
– utópia
– vallomás
– vitairat

Epilógus = utóhang
<görög>
Jelentése: utóhang, befejezés
Feladata:
– Az író a mű végén összefoglalja a tanulságokat.
– A néző/olvasó jóindulatába ajánlja művét.
– Megismerhetjük belőle a hős további életét dióhéjban.
– Levezeti az érzelmi felindultságot, megnyugtatja a nézőt/olvasót

Episztola = költői levél
Verses formában megírt levél, amely egy meghatározott személyhez szól, de tartalma nyilvánosságra is számot tarthat. Benne a költő személyes véleményét mondja el társadalmi, politikai, erkölcsi vagy művészi kérdésekről.

Epizód
<görög>
Jelentése: a drámának két karének közé eső része
A főcselekményhez szorosan nem tartozó esemény, amely rövid időre megállítja, késlelteti az események menetét.
Célja:
– a hős jellemének másféle bemutatása
– az olvasó szórakoztatása, pihentetése
– az izgalmak fokozása a kifejlet késleltetésével.

Eposz
<görög>
Jelentése: hősköltemény
A líra és az epika tulajdonságait egyesítő műfaj. Tárgya egy egész nemzetre kiható nagy horderejű esemény. Bemutatja a sors hatalmát az emberek fölött. Előadásmódja nyugodt, tárgyilagos, méltóságteljes.
Fajtái:
1.) Naiv eposz
– Egy nép ősi mondáira lapozva jön létre.
– Témája lehet egy nép kialakulása, nagy csaták története, egyes hősök élete.
2.) Műeposz
– A naiv eposzt utánozza.
– A hősök cselekedeteiről erkölcsi értékekről szól.
– Tárgya:

• nemzeti eposz
• romantikus eposz
• vallásos eposz
• komikus eposz

3.) Komikus eposz
– A hősi eposz műfaji sajátosságait alkalmazza, de témája jelentéktelen, hősei hétköznapi, kisszerű emberek.
– A komikumot éppen a hagyományos hangulat, fennkölt nyelvezet és a hétköznapi események és szereplők közötti ellentét adja.

Eposzi kellékek
1.) Invokáció = segítség hívása
– az eposz bevezető része, amelyben a költő a múzsákhoz vagy istenhez fordul segítségért műve megírásához.
2.) Enumeráció = seregszemle.
– az egymással szemben álló hadak, egyes hősök bemutatása.
3.) Csatajelenet
– egy ütközet lefolyásának bemutatása művészi eszközökkel.
4.) Epitheton ornans = állandó jelzők.
– igen gyakran a hősök neve ugyanazzal a jelzővel összekapcsolva jelenik meg.
– ezek a jelzők a legjellemzőbb tulajdonságaikat jelenítik meg.
5.) Csodás elemek.
– a mű cselekményében emberfölötti hatalmak, istenek szerepelnek.
– a történet legfőbb mozgatói épp az istenek állásfoglalása, beavatkozása.
6.) Anticipáció
– előlegezés, sejtetés, utalás később bekövetkező eseményekre, amelyek jelentőségét az előzetes emlegetéssel is növelni akarja az író.
7.) Apoteózis = istenítés, istenülés.
– a mű végén egy-egy kiváló hős istenné válik.

Eredetmese
Célja és feladata, magyarázatot adni a világ jelenségeire.
Szerkezete:
I. Kiinduló helyzet
II. Főrész (eseménysor)
– ok
– következmény
III. Záradék (magyarázat)

Erősítés
A mondanivaló nyomatékosítása
Fajtái:
I. Alaki
1.) Szóismétlés
<<<<< <- a szó kettőzése
– kötőszóval, határozószóval való ismétlés
– kötőszóismétlés
– kötőszó elhagyása
2.) Tőismétlés (figura etimologika)
3.) Mondatok ismétlése
4.) Fokozás
5.) Szóhalmozás
– rokon értelmű szavak sokasága egy érzelem kifejezésére
– ugyanazt a szót ismételgeti
6.) Ellentét
7.) Paradoxon
II. Tartalmi
1.) Gondolatritmusos ismétlés
2.) Előismétlés (anafora)
3.) Utóismétlés
4.) Fogaskerékszerű ismétlés (a verssor vége megismétlődik a következő sor elején)
5.) Nagyítás

Esszé
<francia>
Irodalmi értékű, művészi stílusú tanulmány. Témája az irodalom és a történelem problémái. Témáját rendszerint csak főbb vonalakban világítja meg, mellőzi a tudományos aprólékosságot. Szubjektívebb, csapongóbb jellegű, mint az értekezés más fajtái.
Művészeti tárgyról szóló, egyéni hangvételű, művészien megírt tanulmány.

Eufémizmus = szépítés
<görög>
Jelentése: jól, szépítve, enyhítve történő elmondás
A szóképekhez csatlakozó stíluseszköz. Egy csúnyább, durvább, bántó fogalom nevét nem mondja ki, hanem helyette enyhítő, szépítő kifejezésekkel írja körül.
halállal kapcsolatos = megboldogul, elmegy a mennyországba
táplálkozással, = úgy eszik, mint a farkas (zabál),
testi fogyatékossággal kapcsolatos =siket (süket),
erkölcsi vétségekkel kapcsolatos=fillent, füllent (hazudik)

Evangéliumok
<görög>
Jelentése: örömhír
Jézus Krisztus életéről és tanításairól szóló elbeszélések. A “jó hír”, amiről az evangélium beszél, a Messiás eljövetele. A legtöbb evangélium görög nyelven készült. A keresztény egyház a II. században négyet kanonizált, vagyis fogadott el hitelesnek. Szerzőjük: Máté, Márk, Lukács, János.
Ezek az evangéliumok az Újszövetség első könyvei.

Expozíció = előkészítés
Az epikus és drámai művek első szerkezeti egysége. Megismertet a főbb szereplőkkel és céljaikkal, bemutatja a helyszínt és az időt, érzékelteti a mű alaphangulatát.

Expresszionizmus
<latin>
Jelentése: kifejező művészet
A XX. század elején Németországban kialakult irodalmi – művészeti irányzat. Programját W. Worninger német művészettörténész fogalmazta meg 1911-ben a Der Sturm c. folyóiratban. A modern, nagyvárosi ember szorongásait mutatja be.
Jellemzői:
– szubjektív életérzés
– a tárgyi világ tagadása
– a világ megismerhetőségének tagadása
– dinamikus akarat
– a világ kaotikus és értelmetlen jelenségek halmaza, amely csak a dinamikus akarat révén nyerhet értelmet
– az addig kívülről szemlélt valóságot belülről akarják átélni (a művész diktálja rá szemléletét a világra – Déry)
Jellemzői az irodalomban:
– merész és feltűnően egyéni stílusformák kialakítása
– merész képzettársítások (alapja a külvilág – főként a természet, a nagyváros, a technika és az ember kapcsolata)
– nyelvtani korlátdöntések (tárgyatlan igék tárgyiasítása, szokatlan igekötős összetételek)
– nagyítások, túlzások
– erősítések nagyszámú alkalmazása
– dinamikus igék használata
– erős hangadást kifejező igék
Szélsőséges irányzatai:
– szélsőséges politikai nézeteknek hódol be
náci
kommunista

Fabula = állatmese
Lásd: állatmese

Felkiáltás
A művész indulatának kifejezése, mellyel az egyenletesen folyó mondatokat élénkíti.
A nyelvi eszközök közül gyakran használ indulatszavakat, jellemzője a felkiáltójel, az inverzió és a hiányos mondat.

Felsorolás
Egy fogalom, jelenség vagy gondolatbizonyos tulajdonságainak felsorolása, nyomatékosítása. Nem rokon értelmű szavak szerepelnek benne. Gyakran párhuzamos képek megjelenítésével teremt hangulati hatást.

Fikció
<latin>
Jelentése: koholmány
A művészetben valóságosként kezelt tény, esemény, helyzet, jellem.

Fiktív levél
Irodalmi levél, amely a levélformát csak mint keretet alkalmazza. Nem létező, képzelt személyhez szól. Előfordul, hogy nem létező személy nevében is íródik.

Fokozás = climax
<görög – latin>
Jelentése: lépcső
Költői kifejező eszköz, amely a mondanivalót nyomatékosítja.
Olyan szavak, kifejezések halmozása, amelyek értelmileg vagy érzelmileg, hangulatilag mindig többet mondanak.
Az ismétlés sajátos esete, melyben a rokon értelmű szavak, gondolatok egyre növekvő sorrendben követik egymást. A növekedés lehet mennyiségi vagy minőségi.

Folyóirat
Az időszaki sajtó egyik fő típusa. A hírlap és a könyv között átmenetet képező kiadvány. Időszakosan jelenik meg (pl.: egy hét, egy hónap, negyed év). Tartalma különböző szerzők egymáshoz közvetlenül nem kapcsolódó cikkeiből áll össze. Formája rendszerint közelebb áll a könyvhöz, mint a hírlaphoz. Nem a napi eseményekkel foglalkozik. Egyes folyóiratok hírei csak szűkebb szakterületekre vonatkozhatnak.

Fordulópont
Az epikus művekben a cselekmény része. A főhős életének váratlan változása, amely kettéosztja a hős életét.

Futurizmus
<latin>
Jelentése: jövő
Avantgarde stílusirányzat.
Kialakulása:
Az olasz Marinetti 1909-ben tette közzé első kiáltványát, amelyben tagadja a múltat, kifejti, hogy a művészet értelme a cselekvésben, a harcban és a gyorsaságban van.
Jellemzői:
– szembeszáll a formai hagyományokkal – radikális formabontás hívei
– a mondatszerkesztési szabályok felrúgása
– a szilárd váz nélküli szöveg
– a mozgás megragadása, amelyet az egyes fázisok egyidejű ábrázolásával próbálnak elérni
– a technika, a sebesség és a dinamizmus dicsőítése
Sajátos esztétikai elve:
1.) Szimultanizmus (egyidejűség): a különböző időben és térben történő eseményeket egyidejűségükben ragadja meg, a különböző idősíkokhoz tartozó élményeket egy síkra vetíti össze.
2.) Dinamizmus: e szerint az élet lényege a mozgás, ezért a megjelenített tárgyak, eszmék dinamikáját igyekszik érzékeltetni.
Eszköze:
– a felkiáltójeles főnevek egymásutánisága
– a központozás hiánya
– a mondatkezdő nagybetűk elhagyása
– a kötőszók hiánya
– a megszakítás (gyakori a három pont a kapcsolóelemek helyett)
– fölsorolás
(a jelentésük szerint szorosabban nem összefüggő szavak puszta egymás mellé helyezése)
Az utca, hazaút, otthon, anyák…”vidék”, front, bátyám, háború.
És erre Én, zsongás, egész mindenségem, kozmosz.
(Lengyel József: Evő lány)
– kedvelt témája az anyag, a technika és a tudomány
– a mozgásábrázolás új formái a kiáltványok
– szereti a képverseket
– gyakori a szokatlan sortördelés és az eltérő betűtípusok használata
– hangutánzó szavak (morfémákkal ellátott, saját kitalálásúak)
Póznásan föl-föl-föl-
tú-tutururú-tú-tú…
Szélesség. Színesség. Dombosság.
(Kassák Lajos: Vásár)
Korszakai:
1909-1915: a kor számos kérdésére igyekezett választ adni. Erősen támadta a maradiságot, a feudalizmust, az álszent erkölcsöket és az egyházat. A technikai haladás tükrözésével életközelbe akarta hozni az irodalmat és a művészeteket.
1915-1918: a világháború alatt már nacionalista, szélsőségesen individualista irányzattá vált. Szerepet játszott a fasizmus előkészítésében is. Követői Oroszországban Majakovszkij vezetésével a proletárdiktatúra mellé állnak.
Művészeti irányzatai:
– taktilizmus: a tapintás művészete
– zörej-, illat- és színkoncertek
– bruitizmus: a zörejek művészete
– aero-poesia, aero-pittura: légiesítés

Gesta
<latin>
Jelentése: viselt dolgok
Latin nyelvű, középkori történeti műfaj. Az egyházi-kolostori feljegyzésekkel szemben az udvari-nemzeti történetírást képviseli. A mondákba vezető régmúlt ábrázolása után a közelmúltat hitelesebben, krónikaszerűbben mutatja be. Ennek ellenére a krónikával és az évkönyvvel szemben kisebb a hitelességigénye, tudatosan vegyíti a valóságot és a költészetet.
Egy történelmi személynek, királynak, császárnak a tetteit, vagy egy egész nemzetnek a történelmét tárgyalja. Szigorú időrend helyett az események ok-okozati összefüggését követi.

Gesztus
Taglejtés, a kezek kifejező mozgása.
Valamilyen magatartásra, álláspontra valló cselekedet.

Giccs
Művészietlen eszközökkel, többnyire pusztán anyagi érdekekből készült hamis vagy sekélyes mondanivalójú, legtöbbször érzelgős, olcsó hatásokra törekvő mű.

Gondolatpárhuzam
<görög – latin>
Jelentése: párhuzam
A mondanivalót rokon tartalmú, hasonló szerkezetű mondatok egymásutánisága fejezi ki.

Gondolatritmus
Képek, gondolatok szabályos ismétlése. Mondatszerkezet, sordallam fűzi össze.
Fajtái:
1.) Párhuzamos: ugyanazt a szerkezetet ismétli.
Szolgám, szolgám, szolgám, kezedben a gyeplő,
Kezedben az ostor, hajtsad azt a hat lovat.
(Kőmíves Kelemenné)
2.) Ellentétes: a szerkezet ellentétes jelentésű
Egyiket temették oltár elejébe,
Másikat temették az oltár háta mögé
(Kádár Kata)
3.) Haladványos: fokozást kifejező.
A legelső virág a szép búzavirág,
A második virág a szép szőlővirág
A harmadik virág a szép szegfűvirág
(Virágok vetélkedése)

Groteszk
<francia>
Különös, furcsa; olyan, amiben a nevetséges az ijesztővel keveredik.

Gúny
Humoros, komikus és szatirikus művek jellegzetes stíluseszköze.
Fajtái:
1.) Nyílt gúny:
– egy személy vagy jelenség ellenszenves vonásait, hibáit erősen túlozva mutatja be.
2.) Irónia:
– úgy tesz nevetségessé alakokat, jelenségeket, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit érez.
3.) Szarkazmus:
– keserű, maró gúny.

Gúnydal
Olyan költői mű, melyben a gúny valamelyik formája a meghatározó, s ezzel elutasít és nevetségessé tesz személyeket, magatartásokat.

Gyászdal
A panaszdal egyik alfaja, amely a szeretett vagy tisztelt személy (vagy istenség) halála miatti megrendülést fejezi ki. A költészet legrégebbi formái közé tartozik.
A népköltészetben két műfaját szokás megkülönböztetni.
Fajtái:
– a hátramaradottak siratóéneke
– a búcsúztató, amely a halott nevében megszólaló, a hátramaradottaktól búcsút vevő dal

Haláltánc
A halál mindenható hatalmát érzékeltető költői vagy képzőművészeti ábrázolás. Leggyakrabban egy képsorozat versekkel tűzdelve. Az élőket figyelmeztette a halál közelségére.
Legjellegzetesebb formája azt mutatja be, hogyan jelenik meg a Halál a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek mulatságán. A halál rendszerint csontváz formájában táncba viszi, majd sírba kényszeríti az embereket.
A táncmotívum kereszténység előtti hiedelmekre utal, melyek szerint a temetőben éjjel táncra kelnek a halottak, de hajnalhasadásig vissza kell feküdniük a sírba.
A haláltánc-ábrázolások allegorikusan arra utalnak, hogy a halál előtt minden ember egyenlő.

Halmozás
Azonos mondatrészek, mondatszerkezetek többszöri, párhuzamos alkalmazása.

Hangkivetés = elisio
Két egymást követő, s külön szótagot alkotó magánhangzó közül az egyik kihagyása a hiátus megszüntetése végett.
leány helyett lány, tudom helyett t’om.

Hangsúly
A fokozottabb izomerővel ejtett szótagokat nevezzük hangsúlyosnak, a többit pedig hangsúlytalannak. (Ugyanis az ember a szavak különböző szótagjait a beszédben – főleg a kilégzésben – részt vevő izmok eltérő erősségű működtetésével formálja meg.) a hangsúlyozás nem az egyes ember tetszése szerint történik, hanem minden nyelvben szabályok rögzítik.
Másodlagos jegye: a hangsúlyos szótagnál megnövekszik az ejtés hossza!

Hangszimbolika
A nyelv egyes hangjainak jelentéshordozó erőt tulajdonít. A hangulatkeltés oka a képzésmód, a szó jelentése és a szövegkörnyezet. Egyes versek fontos stíluseszköze lehet.

Hangulatfestő szavak
A mozgások, cselekvések, tulajdonságok hangulatát hangalakjukkal megéreztető szavak. (Nemcsak azt mondja el, mit csinál valaki, hanem azt is, hogy hogyan teszi ezt.)

Hangutánzó szavak
Emberek, állatok, természeti jelenségek, egyes tárgyak hangjait, zajait beszédhangokkal utánzó szavak.

Hasonlat
Két különböző dolog összehasonlítása valamilyen külső vagy belső tulajdonság, vagy hangulati hasonlóság alapján. (Lélektani alapja az asszociáció.)
Részei:
Hasonlított Hasonló
Olyan fehér, mint a fal.
Elváltak egymástól, mint ágtól a levél</em>
Összekapcsoló
– szavai: mint, valamint, mintegy, mintha, miként, akár
– ragjai: -ként, -ul,-ül, -nál, -nél, -szerű
– névutója: gyanánt
Fajtái:
Epikai hasonlat: részletező. A hasonlított dolog nagyon rövid, a hasonló túlzottan részletező, messze lemarad a kiinduló ponttól, és csak az utolsó sorban tér vissza. (pl.: az eposzokban).
Lírai hasonlat: mélyebben kapcsolódik a mű lényegéhez.

Helyzetdal
A dalnak az a fajtája, amelyben a költő magát egy másik személy helyébe képzeli, vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő.

Helyzetkomikum
A komikum egyik fajtája. A humor onnan adódik, hogy a szereplők véletlenségek, cselszövények, félreértések, tévedések folytán nevetséges helyzetekbe kerülnek.
Hatása azon alapul, hogy a bonyodalomba beavatott néző tisztában van az igazsággal, és átlátja a szituáció fonákságát.
Egyik fontos eleme az ismétlődés és a fokozás, a komikus mozzanatok többszöri visszatérése.

Hídszerkezet
A himnuszok jellegzetes szerkesztési formája.
Három fő részből áll: A – B – A
Az A rész tartalmazza az Isten megszólítását és a kérést.
1.) A B rész általában egy korábbi történetet mond el, amelynek középpontjában az Isten és az elbeszélő áll. Ez a rész nyújt alkalma az Isten dicsőítésére is.
2.) A visszatérő A rész újra megszólítja az Istent, és megismétli a kérést.

Himnusz
<görög>
Jelentés: dicséret, magasztalás
Tárgya és alkalma valamely istenség, esetleg elvont eszme, természeti erő vagy isteni tulajdonságokkal felruházott ember dicsérete.
1.) Az óda egyik fajtája. Istent dicsőítő, vallásos hálaének.
2.) Nemzeti dal: egy nép, szervezet reprezentatív, összetartozást kifejező éneke.

Hírlap
Újság. Az időszaki sajtó egyik fő típusa. Elsősorban a társadalmi élet legaktuálisabb eseményeiről igyekszik a közönséget tájékoztatni, s igen széles olvasóközönségre számít. Az aktualitás biztosítása érdekében rövid időközönként, legalább hetenként egyszer jelenik meg.
Fő típusai:
– napilap
– hetilap
Az események általánosabb érvényű összefoglalásával, részletesebb elemzésével nem foglalkozik, közleményei ezért gyorsabban el is veszthetik aktualitásukat, tudományos kérdéseket népszerű formában tárgyal.
Mérete nagyobb, legtöbbször ív alakú. Rövid cikkeket és gyakran csak pár soros híreket közöl.

Históriás ének
Az elbeszélő költészetnek Magyarországon főképp a XVI. században művelt fajtája.
Tárgya egy-egy, az ország sorsát érintő esemény (vár eleste, csata stb.). Korábban a híradás, illetőleg a történetírás szerepét is részben a históriás ének töltötte be. Az énekeket vándorlantosok, hegedősök adták elő, maguk alkotta zenekísérettel, mely a többnyire színtelen, egyhangú verselést volt hivatva elevenné, művészivé tenni.

Hős
Epikai és drámai művekben a cselekmény központjában álló alak (nem kizárólag rokonszenves, hősies tulajdonságú).

Humanizmus
<latin: homo>
Jelentése: ember
Általános erkölcsi és művelődéstörténeti fogalom.
Bölcsője a XIV. századi Itália. Arra törekedtek, hogy minél jobban megismerjék az ókori szerzők műveit, elsajátítsák gondolkodásmódjukat, s utánozzák stílusukat. A szó azokat az ismereteket jelölte, amelyek szükségesek az emberképzéshez, tehát elsősorban nevelési és művelődési program.
Jelenti egyúttal a középkori gondolkodásmóddal való tudatos szembefordulást, a reneszánsz világában kibontakozó tudományos igényességet, a polgári érdekeknek megfelelő világias szellemet, az élet bölcs élvezetének igényét, az emberi személyiség megbecsülését.
Tágabb értelmezésben az emberközpontúságot jelenti.

Humor
<latin>
Jelentése: a szervezet nedvei, amelyektől az ember testi és lelki jóléte függött
A komikum ábrázolásának egyik fajtája, melyet elsősorban a bírálat élességének és intenzitásának kisebb foka különböztet meg a szatírától.
Többnyire egy egészébe véve helyeselt jelenség vagy folyamat egyes hibáit teszi nevetségessé.

Humoreszk
Humoros alaphangulatú, rövid, könnyed prózai elbeszélés, rajz, vázlat, karcolat.

Idézet
Idegen szerzők műveiből átvett szövegrész a szerző nevének feltüntetésével.
(Abban az esetben maradhat el a név, ha közismert idézetről van szó).
Célja: egy állítás támogatása, illusztrálása, elemzése vagy utalás egy gondolatra.

Idill
<görög>
Jelentése: képecske
A pásztori költészet egy válfaja. A természettől még el nem szakadt, egyszerű emberek (különösen a pásztorok) boldog, elégedett életét többnyire eszményített módon ábrázoló költemény.
Eredete:
– pásztorokról szóló verses, drámai életképek (Theokritosz)
– lírai jelleggel hexameterekben írt pásztorokról szóló vers (Vergilius)

Időmértékes verselés
A hosszú és a rövid szótagok szabályos váltakozása.
(A szövegben olyan egységek ismétlődnek, amelyekben a szótagok időértéke van meghatározva.)
Alapvető egységei:
1.) kolónok
2.) verslábak
Alapvető időegysége a mora:
1 mora = egy rövid szótag
2 mora = egy hosszú szótag
Rövid a szótag
– ha rövid magánhangzó van benne és a rövid magánhangzót legfeljebb egy mássalhangzó követi.
Hosszú a szótag
– ha hosszú magánhangzó van benne
– a rövid magánhangzót két vagy több mássalhangzó követi.
Fontos tudnivalók még:
– az egész sort úgy kell tekinteni, mintha egybe lenne írva
– (vagyis meg kell nézni a következő szó elejét is)
– egy magánhangzónak számítanak a kétjegyű betűk (cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs)
– a jelet mindig a magánhangzó fölé szabad csak írni

Illusztráció
<latin>
Jelentése: szövegkép
A szöveget kiegészítő, magyarázó kép.

Impresszionizmus
<francia>
Jelentése: benyomás
Kialakulása:
– Az 1870-es években született Franciaországban.
Alapelve:
– A szemlélés folyamatának ábrázolása. Nem az adott valóság érdekes a művész számára, hanem az a hatás, a benyomás, amit a szemlélt tárgy vagy jelenség tesz, így a művész az ezek által keltett hangulatokat, érzéseket tükrözi.
Jellemzői:
– a légkör remegésének festői érzékeltetése
– a szórt fény
– a reflexek megjelenítése
– a mozgás addig ismeretlen szintű érzékeltetése
– a mélyteret a színek világításbeli fokozataival, a valőrrel érzékelteti
Kedvelt témái:
– a táj
– a tájban mozgó alakok
– fürdőzők
– csónakázók
A festés jellegzetes módja:
– csónakázók
– vázlatos formázás
– bontott ecsetkezelés
– optikai keverés: a néző szemében összegződik a dolgok formája, színe

Impresszionizmus az irodalomban
A felidézett, megjelenített hangulatok, érzéki benyomások és élmények pillanatképek.
A kifejezés módja:
– a látvány kedvelése
– a festménynek feltüntetett leírás
– nominális stílus
– apró pici képek sokasága
– zeneiség (prózaritmus, verszene)
– hanghalmozás (hangszimbolika)
A szó szerepe:
– meghökkentő szókapcsolatok
– a szavak hagyományos értelmének megváltoztatása
– színnevek használata
– színhatások gyakorisága
– érzeteket kifejező szók
– felsorolással érzékelteti az összképzetek sokaságát, tarkaságát
– névutók, ragok hiánya
Költői képek:
– szinesztézia (érzéki benyomások társítása)
– jelzőhalmozás
Mondatszerkesztés:
– laza mondatszerkezet
– mellérendelt mondatok
– a mondat az egymáshoz lazán kapcsolt jelzőkből és értelmezőkből álló szerkezet

Improvizálás
<latin>
Rögtönzés.

In medias res
<latin>
Jelentése: a dolgok közepébe
A történetet nem szigorú időrendben mondja el a szerző, hanem a legérdekesebb, leglényegesebb mozzanatokkal indít. Az előzményekről csak később tájékoztatja az olvasót.

Inverzió
<latin>
Jelentése: megfordítás
A megszokott szórendtől való eltérés.
Gyík, ha rezzen, fajd, ha rebben…
(Arany: Rege a csodaszarvasról)
Stílushatásai:
– kiemelheti a mondanivalót
– ellentéttel erősítve nyomatékosít
– hatásosabb lehet a szövegritmus, a rím
– az archaizálás eszköze

Irodalom
Nyelvújítás kori szó. Szemere Pál alkotta 1839-ben a literatúra helyett.
1.) Tágabb értelemben: minden írásos műgyűjtőfogalma.
2.) Szűkebb értelemben: a művészeteknek az az ága, amelynek anyaga, kifejezőeszköze a nyelv.
3.) Szakirodalomban: (bibliográfia) egy kérdéskört tárgyaló irodalom címjegyzékének szokásos elnevezése.

Irodalomelmélet
Az esztétika alkalmazása az irodalomban.
Területei:
1.) Általános irodalomelmélet: az esztétika legáltalánosabb törvényeinek érvényesülését vizsgálja.
2.) Műfajelmélet (poétika): a líra, az epika és a dráma műfaji törvényeivel foglalkozik
3.) Stilisztika és verstan. A technikai kérdéseket vizsgálja (pl.: hasonlatrendszer, versformák stb.)

Játékvers
Az elnevezést a legújabb szakirodalomban Kenyeres Zoltán vezette be (1983) olyan művek megjelölésére, amelyek lényege a ritmusnak és a képeknek sajátos zeneiségben való eggyé olvadása. A ritmus igen változatos és általában szimultán jellegű. A játékvers megnevezést elsősorban Weöres Sándor egyes alkotásaira alkalmazza a szakirodalom.

Jelenet
A színpadi összkép változása, a szereplők cserélődése.
A drámai mű kicsiny, zárt, nem mindig világosan jelölt része. A cselekménynek a felvonásnál kisebb része.
Új jelenetnek számít minden egyes szereplő színrelépése vagy távozása.

Jelige
Egy személy vagy közösség legfontosabb elvét tömör formában kifejező prózai vagy verses mondás.

Jellemkép
Az életkép egyik válfaja.
Egy érdekes alakot (gyakran valamilyen jelenet keretében) bemutató verses vagy prózai mű.

Jellemkomikum
A komikum magasabb rendű fajtája.
Az ábrázolt személyek komikus sajátságain, a szokásos magatartás normáitól eltérő viselkedésén alapul.
A személyek külsődleges jellegzetességit aknázza ki (alak, öltözködés, beszédhiba stb.).

Jellemzés
Mit lehet jellemezni?
– külső tulajdonságot
– belső tulajdonságot
Ki jellemezheti?
– az író maga mutatja be a hősét
– más szereplő mutatja be a hőst
– a hős saját magát mutatja be
Hogyan lehet jellemezni?
– leírással
– beszéltetéssel (párbeszéd, monológ)
– cselekedtetéssel
– környezetrajzzal

Kalendárium
<latin>
Jelentése: naptár
A naptári részen kívül jóslásokat, tanácsadó verseket, gazdasági és egészségügyi tudnivalókat, krónikás feljegyzéseket is tartalmaz. Később szépirodalmi szövegek is kapcsolódtak hozzá.

Kalligráfia
<görög>
Jelentése: szépírás
Művészi módra rajzolt vagy díszített írás.

Kalligramma = képvers
Lásd: képvers

Karcolat
Az elbeszélés alfaja, amely néhány “odavetett vonással” érdekes alakokat vagy epizódokat emel ki a valóságból. Szerkezete laza, eseménysor helyett beéri egyetlen jellem vagy helyzet bemutatásával. Terjedelme rövid, hangvétele szellemes.
Többnyire valóságosan megtörtént eseményből ragad ki egy-egy epizódot, amelyhez ironikus hangú, kritikus szemléletű, rövid, szellemes-tanulságos kommentárokat fűz.

Karikatúra
<olasz>
Jelentése: torzkép
Komikus vagy szatirikus hatást kiváltó mű, amely azzal éri el a hatást, hogy egyes jellemző vonásokat túlhangsúlyoz.
A teljes irodalmi művet kifigurázó karikatúra a paródia.

Katonadal
A katonaélet egyes mozzanatait felidéző, rendszerint menetelés közben énekelt dal.
Eredete többnyire népköltészeti.
Témája a honvágy, vagy a vidám katonaélet bemutatása.

Kecskerím
A tiszta rímek játékos, komikus hatású esete; a rímhívó magánhangzó (aktot-oktat) vagy mássalhangzók (járom kulcsa-károm Julcsa) fordított sorrendben térnek vissza a rímfelelőben.

Kép
A drámai felvonás része, a megváltozott helyszín elnevezése. (Másik neve a szín.)

Képmutogató
Vásári szórakoztató. A vászonra festett képeket hosszú bottal mutogatva magyarázta, rendszerint verses szöveggel.

Képszerűség
Az a sajátos költői kifejezésmód, amely a valóság elevenebb érzékeltetése végett a dolgokat költői képekkel érzékelteti.

Képvers = kalligramma
A költészet és a grafika eszközeit egyesítő formai játék.
Olyan vers, amelynek írásos (nyomtatott) formája a betűk, sorok sajátos elrendezése révén képi ábrát, rajzot ad.

Képzavar
Az összekapcsolt fogalmi rétegek ellentéte, összeegyeztethetetlensége valamely kifejezésben. Pl.: szóláskeveredés (nem enged a huszonegyből: helyesen a negyvennyolcból).

Kérdés
A stílus elevenségét, közvetlenségét előmozdító eszköz.
Sajátosságai:
– gyakran csak egy válasz adható rá
– a költő maga felel a kérdésre
– a költő nem is vár választ, hiszen a válasz benne van a kérésben
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkél, és nem kér, de vesz, ragad?
Rabok legyünk vagy szabadok?
(Petőfi: Nemzeti dal)

Keretes elbeszélés
Egy novellába, mint keretbe, egy vagy több másik novella van beillesztve. A keretnovella a többi történet elmondásának körülményeit írja le.
A keret célja:
– segít megteremteni az elmondott történet hitelességét
– növeli az író és műve közötti distanciát

Keretes vers
Versszerkesztési forma.
Megjelenési formái:
– a vers eleje és vége teljesen megegyezik
– a vers elején és végén ugyanaz a gondolat jelenik meg

Kesergő
A gyászdallal rokon, a veszteséget az egész közösség élményeként, többnyire a közösség hangján megszólaltató lírai műfaj. A helyzet tragikumát a megmásíthatatlan sors élményévé transzponálja.

Késleltetés
Az epikus alkotások cselekményében az író váratlan bonyodalmak beiktatásával lassítja a történetet.
A már előre látott megoldást kétesnek tünteti fel, ezzel felkelti a nézők figyelmét.
Új oldaláról mutatja be a szereplőket.

Kicsinyítés
Érzelmek felkeltésére szolgáló szókép. A fogalmak valódi mértékét erősen lecsökkenti, ezzel a lényeges mondanivalóra hívja fel a figyelmet.
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben
(Arany János: Toldi)

Kifejlet = megoldás
A drámai és epikus művek utolsó szerkezeti eleme, melyben a bonyodalom során kialakult konfliktus megoldódik, a szereplők sorsa eldől.

Kiindulóhelyzet
A mesék szerkezetének első része, amely meghatározza
– a mese idejét és helyét
– a család összetételét
– a leendő hőst / álhőst

Kisregény
A novella terjedelmét meghaladó, de a regényét el nem érő elbeszélés. A regényre jellemző kidolgozott eseménysort tartalmaz.
Az elbeszélésnél többnyire nagyobb cselekményidőt ölel fel, gazdagabb háttérrel és motivációs hálóval rendelkezik, de nélkülözi a regény extenzív totalitásra való törekvését, világa mégis nyitottabb, összetettebb az elbeszélésénél.

Kódex
<latin>
Jelentése: fatörzs
A középkor könyvformája.
Eredete:
A kódexek a latinok viasszal beírt négyszögletes fatáblái voltak, amelyeket szalaggal fűztek össze.
Mai jelentése:
Az Kr. e. I. századtól a pergamen vált az írás anyagává, s a hagyományokhoz híven ezt is négyszögletűre vágták, és fatáblák közé szorították.
Jellemzői:
– anyaga: pergamen vagy papír
– kézzel írott
– díszített (miniatúra, iniciálé, szövegkeret)

Klasszicizmus
<latin>
Jelentése: első osztályhoz tartozó
Az “első osztályhoz” a társadalom legelőkelőbbjei tartoztak. Innen átvitt értelemben az “irodalom legkiválóbbjai” a jelentése.
Kialakulása:
Franciaországban alakult ki a XVII. században. Alapja a francia társadalomban tükröződő rend, stabilitás. Az uralkodó feltétlen hatalma a polgárság és a nemesség időleges erőegyensúlyán nyugszik
Fogalma:
Az európai művészetnek a barokkot követő stílusa, amely a XVIII. század közepétől a XIX. század harmadik-negyedik évtizedéig tart.
Célja az antik klasszikus (görög-római) művészet követése, de fontos volt a műveket átható antik életelvek és morális eszmények megszólaltatása is.
Jellemzői:
– az antik minták pontos követése
* a művészi alkotásoknak szigorú szabályokhoz kellett alkalmazkodnia
* a szerkezetek zártak
* alkotórészeik eleve kialakított minták szerint helyezkednek el, és az előírt arányok szerint kapcsolódnak össze
– harmónia
* a műalkotások harmóniájában a természet és az ember harmóniája nyilvánul meg
* elveti a szertelenséget, a fölösleges díszítéseket, a homályos szókapcsolatokat
* kedveli a világos névátvitelen alapuló metaforákat, a logikai érintkezéseket tükröző metonímiákat
– a formai tökély igénye
– kifejezési eszközeit, témáját sokszor az ókori mitológiából meríti
– időmértékes verselést alkalmaz
– stílusa rendkívül választékos
Kedvelt műfajai:
– eposz
– tragédia
– komédia
– ókori lírai versformák
Művészi eszménye a fegyelmezettség, a jó ízlés, a mértékletesség, a világosság, az ésszerűség, a harmónia, a derű és a nyugalom.
Nem közömbös a képzelet és a szenvedély világával szemben, de fegyelmezett elemzésnek veti alá. A természet utánzását hirdeti, de erősen eszményít.

Komédia
<görög>
Jelentése: gúnydal
A vígjáték ókori elnevezése.
A műfaj meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus). Értékszerkezete alapján az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be.
A komikus hős nem kiemelkedő jellem, hibái és tévedései általánosak, típusát az ismétlődés formálja (kicsinyes szenvedély vezérli, egy rögeszme megszállottja, előítéletének rabja stb. Nem személyiség, inkább emberi alakká formált fogalom: a fösvény, a hetvenkedő katona, a rászedett férj stb.). Küzdelmét általában lelepleződés zárja.
A nevetés az igazságosság nevében megtorolja az erkölcsi értékeken esett sérelmet. A hangnemek sokféle változatát alkalmazhatja az író (humor, szatíra, nyílt gúny, irónia), felhasználhat groteszk és parodisztikus eszközöket. A műfaji változatok közül leggyakoribbak a bohózat és a burleszk.
Fajtái:
– A helyzet- és cselvígjátékban a komikum főként a komikus helyzetekre épül
(csere, véletlen, hasonlóság, félreértés).
– A jellemvígjátékban a komikus jellemből fakad.

Komikus eposz = vígeposz
Verses nagyepikai műfaj, melyben az eposz formakincséhez, kötelező kellékeihez kisszerű tárgyat rendel az alkotó. Az ellentét miatt a műfaj gyakran paródia is egyben, s nem nélkülözi az ironikus, szatirikus hangvételt sem.

Konfliktus
<latin>
Jelentése: összeütközés
Epikus és drámai művekben a szembenálló felek vágyainak, céljainak összeütközése.

Költői kérdés = kérdés
Lásd: kérdés

Költői kép = trópus
A láttatás, a vizuális megjelenítés stilisztikai eszköze.
A költő, az író valamely elvont dolgot, jelenséget, fogalmat érzékelhető valóságelemként mutat be. A trópus vagy kép egy nem rokon értelmű szó elhelyezését jelenti az eredeti szó helyén.
Fajtái:
– metafora és a belőle származó szóképek:
* allegória
* eufemizmus
* hasonlat
* látomás
* megszemélyesítés
– metonímia
– szimbólum
– szinekdoché
– szinesztézia

Költői szabadság
Az író joga a nyelvtani és verstani szabályok áthágása, kisebb jelentőségű történelmi tények megváltoztatása a művészi cél érdekében.

Kötőszóelhagyás
A stílus élénkítését szolgáló stíluseszköz. Élénkséget, dinamizmust fejezhet ki, erősítheti a mondanivaló tartalmi, érzelmi hatását.

Kötőszóhalmozás
A stílus élénkítését szolgáló stíluseszköz. Kiemelheti a mondanivalót, erősítheti a gondolatsorokban az értelmi vagy érzelmi hatást.

Krónika
<görög>
A történetírásnak az a műfaja, amikor az eseményeket az író szoros időrendben tárgyalja.

Kubizmus
Avantgarde stílusirányzat. A francia festészetben alakult ki az 1910-es években.
A klasszikus térábrázolástól eltérő, új térszerkesztési módot teremtett. A személyes élménynél fontosabb a képalkotó tudat munkája. A benyomást a képépítés logikája váltotta fel. A motívumokat plasztikai jellé alakított, és ezek szerkezeti értékével gazdálkodott.
Szakaszai:
1.) Cézann-i szakasz: a látvány mértanias átszerkesztése.
2.) Analitikus szakasz. A különféle látószögek egybekomponálása.
3.) A klasszikus perspektíva felbontása, az új látószögek által nyert síkok architektonikus rendbe szervezése. Eszköze a szimultanizmus.
4.) Szintetikus korszak. A jellé redukált motívumokból dekoratív stílus kialakítása.

Kritika
<görög>
Jelentése: ítél (krino)
Művészeti értelemben: művészi alkotások bírálata.
Célja:
Az érdeklődés felkeltése egy-egy irodalmi mű iránt. A kritika akkor hatásos, ha frissen pergő mondatokat írunk. Legyen rövid, érdekes és tartalmas.
Részei:
a) A mű legfontosabb adatai. Az író neve, a mű címe.
b) A mű keletkezésének körülményei, megírásának ideje.
c) A mű tárgyának, tartalmának, mondanivalójának rövid összefoglalása.
d) A főszereplők neve, legfontosabb jellemvonásaik.
e) A mű célja.
f) A műnek a közönségre, olvasókra tett hatása; a mű értékére vonatkozó véleményünk kifejtése.
Felhívhatjuk a figyelmet a mű egy-két fontos részletére, az író/költő előadásmódjára, stílusára.
Használhatunk a kritika közben rövid, találó idézeteket is.
Feladata:
– A művészetek nagy alkotásaiból esztétikai elveket von le, ezeket más művekre alkalmazza.
– Megérteti a művet az olvasókkal, nézőkkel.
– Beilleszti az alkotást az irodalomba.
– Megmutatja a mű helyét, szerepét az író életútján belül.
– Tudatosítja a mű esztétikai értékeit.
– Bírálja a műben előforduló torzulásokat, eltéréseket.
Fő módszere: az elemzés
Fajtái:
Recenzió:
– Rövid, beszámoló jellegű, legfeljebb egy-két észrevételre szorítkozik.
Széljegyzet:
– A bírálat során csupán egyetlen szempontot emel ki.
Esszé:
– Terjedelmes, a problémát sokoldalúan világítja meg, de csak néhány kérdést emel ki.
Monográfia:
– Egy meghatározott problémakört részletesen, a teljesség igényével tárgyal.
– Az egyetlen személlyel foglalkozó monográfia gyakran az életrajz műfajával esik egybe.

Láncmese
A formamese egyik fajtája. Szigorú szerkezeti rend jellemzi: az eseményszálak láncszerűen kacsolódnak egymáshoz. Az eseménysor (hiánysor) a végtelenségig folytatható, a zártság a fordulóponttal születik meg.
Szerkezete:
I. Kiinduló helyzet (hiány)
II. Esemény (főrész)
– hiánysor: kérések
– kérések nem teljesítése
– fordulópont: a kérés teljesítése (a hiány megszűnése)
III. Záradék
Nyelvi szinten a sztereotip fordulatok ismétlődése erősíti a láncjelleget.

Legenda
<latin>
Jelentése: olvasandó
Jelentése:
Krisztus, Szűz Mária vagy valamelyik szent életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.
Elnevezése:
A régi keresztények gyülekezeteiben, később a kolostorok ebédlőiben részleteket olvastak fel a szentek életéből.

Leírás
Egy jelenség, táj, élőlény, személy bemutatása, szavakkal visszaadott képe.
Legfőbb kellékei:
– pontosság
– rendszeresség
– képszerűség
A leíró fogalmazás rendezése:
– közelről haladok a távoli eflé
– távolról közelítek ahhoz a ponthoz, ahol állok
– föntről lefelé haladok
– lentről fölfelé haladok
– körbefordulok a tájon

Levél
– Távollevő személyhez intézett, a beszélgetést helyettesítő írásbeli közlés.
– Írójának lelkivilágát közvetlen formában feltáró emberi dokumentum
– Formai szabályok kötik
Fajtái:
Misszilis levél:
– Elküldésre szánt levél.
Fiktív levél.
– Egy filozófiai, erkölcsi, politikai stb. mondanivaló keretéül szolgáló irodalmi forma.
Nyílt levél:
– Olyan általános érdekű tárggyal foglalkozik, amely nemcsak a címzetthez, hanem egyúttal a nyilvánossághoz is szól.

Líra
<görög>
Jelentése: lant
A három alapvető irodalmi műnem egyike.
A költő szavakból alkotott képekkel mondja el mindazt, amit magáról és a világról ki akar fejezni, meg akar mutatni.
Témája:
– valamilyen érzelem kifejezése (öröm, bánat, fájdalom, szomorúság, szeretet, szerelem…)
– az egyéniség belső világában lezajló érzelmi élet
– tükrözi a külvilág hatásait (társadalom, természet)
Jellemzői:
– költői képek alkalmazása
– ritmus
– rím
– gazdag fantázia
– mindig jelen idejű érzelmek
– formája általában vers
Eszközei:
– költői nyelv
– jelképeket használ
– a mondanivalót képekbe sűríti
– kihasználja a nyelv zenei hangzását
– választékos a szókincse
– saját stílust alakít ki
Költői stílus:
– a költői érzelemvilág és fantázia gazdagsága
– az átélés mélysége és őszintesége
– a szemlélet eredetisége
– a kifejezés újszerűsége

Lírai műfajok
– altatódal
– ars poetica
– bujdosóének
– dal
– elégia
– epigramma
– gúnydal
– gyászdal
– himnusz
– játékvers
– képvers
– kesergő
– óda
– panaszdal
– prózavers
– rapszódia
– szabadvers
– virágének
– zsoltár

Magazin
Időszaki folyóirat, amely színes nyomásé, aktuális, képeket, riportokat, cikkeket közöl.

Megoldás
Az irodalmi művek befejező része, mely a bonyodalmak megszűnését ábrázolja, vagy az ebből kivezető utat mutatja meg. Legfőbb törvénye, hogy logikusan következzék az előzményekből.

Megszakítás
A mondat megszakítása, mellyel a költő határozatlan, zavart vagy izgatott lelkiállapotát fejezi ki.

Megszemélyesítés
<latin>
Olyan szókép, amely állatokat, növényeket, természeti jelenségeket, élettelen dolgokat emberi tulajdonsággal ruház fel.

Megszólítás
Mondatokba beépülő stiláris eszköz, amellyel az író a mondanivaló tárgyához fűződő érzéseit fejezi ki.
Közvetlenebb hangot termet, személyesebbé teszi a művet.

Mese
Csodás elemeket tartalmazó kitalált történet.
Jellemzői:
– fantasztikus, csodás elemek
– időben és térben fiktív
– hősei elvont típusok (öreg király, obsitos, legkisebb királyfi…)
– hősei képzeletbeli figurák (óriás, tündér, boszorkány…)
– a szereplők fantasztikus tulajdonságokkal rendelkeznek (beszélő állatok, szél…)
– kétpólusú világkép (pozitív főhős – negatív ellenség)
– mindig a jó győz, a gonosz megbűnhődik
Fajtái:
1.) Tartalommesék
– állatmese
– fabula = tanmese
– eredetmese
– tündérmese
– hősmese
– legendamese
– példázat
– novellamese
– ostobaördög-mese
– tréfás mese
– hazugságmese
– falucsúfoló mese
2.) Formamesék
– láncmese
– csalimese
– mondókamese

Mesehősök

Mesekezdő formula
A mesék elején a mikor? és a hol? kérdésekre ad választ. Ezek a mese világába vezetnek. Azt fejezik ki, hogy képzeletben bármi megtörténhet. Valóságos téren és időn kívülre helyezi a történetet. A mesekezdő formula változtatható, nem tartozik szorosan a mese eseményeihez.

Metafora
<görög – latin>
Jelentése: áthozás, átvitel
Két különböző dolog azonosítása valamilyen külső vagy belső tulajdonság, vagy hangulati hasonlóság alapján. (Lélektani alapja az asszociáció.)
szeme kökény = közös elem: a kék
Esztétikai funkciói:
– Eltéríti a szót eredeti tárgyától, ezzel elevenebbé teszi a mondatot.
– Fő feladata az érzékeltetés, az elvont jelenségek szemléltetése.
– Konkretizál: több felől láttatja a tárgyat.
– Köznapi szavakat használ, de ezeket teljesen új módon vonatkoztatja egy új fogalomra.
Haja barna hullám
– Visszavezet a naiv szemlélethez, a költő elveti a hagyományos kifejezést.
A felhő meleg dunna
– Lehetővé teszi a költő számára, hogy egy szóval, szókapcsolattal gondolatok egész sorát fejezze ki.
Fajtái
A/ A KÖLTŐI NYELVBEN
Lexikális metafora: A metaforikus jelentés túlmutat a szó megszokott jelentésén.
Grammatikai metafora: Jelek, ragok, esetleg szófajok helycseréje.
Ki bírja még a szürkeséget?
Ki hazugokat tündököl?
Halottak-e már a halottak?
S alusznak-e nagy gödrű méllyel?
(Ady)

B/ A TUDOMÁNYOS NYELVBEN
A tudós a kutatás korai stádiumában a metaforák segítségével igyekszik megragadni azt, amit még csak sejt, de fogalmi szinten kifejezni nem tud.
mély magánhangzó

C/ A KÖZNYELVBEN
Az átvitt értelemben használt szó eredeti jelentése a gyakori használat miatt az idők során elhalványult.
lóvá tesz, szemet vet, hegyhát, asztalláb stb.

Metonímia
<görög>
Jelentése: névcsere
Az egyik fogalom jelentését átvisszük a másikra. Az átvitel alapja lehet térbeli, időbeli vagy ok-okozati kapcsolat.
Tudja az egész falu.
Kifejező fogalom: falu – kifejezendő fogalom: a falu lakosai.
Fajtái:
– Helyi, térbeli érintkezésen alapuló metonímia
• A hely nevét használjuk, a benne, rajta lévők neve helyett.
• köznyelvi metonímia: asztalt bont; Árpád-ház
• költői metonímia: csendes a ház
– Időbeli érintkezésen alapuló metonímia
• köznyelvi metonímia: a huszadik század nagyot alkotott
• költői metonímia: völgyben ül a gyáva kor (Vörösmarty)
– Anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia
• köznyelvi metonímia: vasra verték
• költői metonímia: Megpendül egyszerre Izsák száraz fája (Csokonai)
– Ok-okozati érintkezésen alapuló metonímia
• köznyelvi metonímia: isten haragja; jó tollú író,
• költői metonímia: boglyák hűvösében (Arany)
– Érzelem, lelkiállapot kifejezésére annak a testrésznek a nevét használjuk, amelyhez az érzelmet kötjük
• köznyelvi metonímia: epés, rosszmájú, szíves
• költői metonímia: Ott idővel, karral, fővel = (‘erővel, ésszel’)Isten után vitte sokra. (Arany)
– A tulajdonos érzelmeit visszük át a tárgyakra
– Büszke fegyver csillog (Arany)

Mimika
<görög>
Eredeti jelentése:
A mozdulattal való utánzás művészete. A színjátszás legősibb formája. Ma ezt a pantomim fogalma fejezi ki.
Mai jelentése: arcjáték.

Mitológia
<görög>
Egy nép mítoszainak összessége.
A mítoszokkal foglalkozó tudományág.

Mítosz
<görög>
Jelentése: hitrege
Istenekről, hősökről, az ősidők eseményeiről szóló ókori vallásos monda.
Egy személynek vagy fogalomnak emberfölöttivé emelt irodalmi ábrázolása.

Monda = rege
Népi eredetű, szóban terjedő, meghatározott helyhez vagy személyhez fűződő elbeszélés. A történeti valóság keveredik benne csodás elemekkel.
Főbb fajtái:
– Istenmondák
– Hősmondák
– Eredetmondák
* nemzetalapító mondák
* városalapító mondák
* helyi vagy földrajzi mondák: érdekes alakú sziklákról, folyókról, hegyekről stb. szólnak
* természeti mondák: romokról, állatokról, növényekről, napról, holdról stb. szólnak.

Monológ = belső beszéd
<görög>
Jelentése: magánbeszéd
A monológ segítségével a dráma szereplője feltárhatja a közönség előtt azokat a gondolatait, amelyeket a többi szereplőnek nem tud vagy nem akar megvallani.
Fajtái:
1.) Nyíltan a közönséghez szól, a nézőket akarja tájékoztatni.
2.) A szereplő habozását mutatja be, logikus érveket sorakoztat magának egy elhatározás mellett vagy ellen.
3.) Lélektani alapon jeleníti meg a hős belső vívódását.
A drámában a monológot helyettesíthetik a bizalmassal folytatott párbeszéddel is.
A modern drámákban a narrátor veszi át ezt a szerepet.

Mottó
<olasz>
Jelentése: jelmondat
Többnyire más szerzőtől idézett rövid, kifejező mondat irodalmi vagy tudományos művek elején. Szerepe a mű hangulatának vagy tartalmának érzékeltetése.

Múzsák
A görög mitológiában a művészetek és a tudományok istennői
Kalliopé – hősköltészet
Klió         – történetírás
Euterpé  – líra
Melpomené – tragédia
Terpszikhoré – tánc
Erat –  szerelmi költészet
Thalia – vígjáték
Polihymnia – vallásos költészet
Uránia – csillagászat és általános tanítóköltészet

Műalkotás (irodalmi műalkotás)
Az író a nyelv segítségével (szavakból, mondatokból) építi fel.
Célja a gyönyörködtetés vagy az elgondolkodtatás.
Az olvasó is részese az alkotásnak.
Az olvasó elvárásai:
A szó szerinti jelentésen túl valami többletet keresünk (= mondanivaló: esztétikai, etikai, társadalmi jelentés)
Újszerű és váratlan legyen.

Műfordítás
Az irodalmi műveknek más nyelven való művészi tolmácsolása

Nagyítás = túlzás
A tartalmi erősítés egyik fajtája. A felhevült lelkiállapotot tükrözi, amikor az író már nem elégszik meg a fogalmak, jelenségek valódi mértékével, hanem felnagyítja, eltúlozza, sokszor egészen a lehetetlenségig.

Napilap
A hírlapok egyik fajtája. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy naponta jelenik meg. Elsősorban politikai kérdésekkel foglalkozik. Másodsorban kulturális, tudományos híreket is közöl.

Napló = diárium
<latin>
Rendszeresen, folyamatosan írt, személyes élményeket, feljegyzéseket időrendben tartalmazó mű, egyes szám első személyben íródik, főhőse maga az író. Közhasználatú formájában irodalmon kívülálló jelenség, kivéve azokat az írásokat, amelyeknek történelmi dokumentumértékük van. A közismert személyiségek naplója azonban a szélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére is számot tarthatnak.
Témái:
1.) Tartalmát minden esetben befolyásolja a naplóírás célja.
2.) Az egyéni élet kisebb-nagyobb eseményeit írja meg.
3.) Helyet kaphatnak benne a közélet időszerű jelenségei
(bár ezeket mindig áthatja a szubjektivitás).
Stílusa:
Többnyire monologikus, közvetlen és kötetlen. Mondatfűzése és szerkesztése nemegyszer laza.

Narrátor
A drámai cselekményen kívül álló szereplő, aki közvetít a szerző és a nézők között. A közönséghez fordulva magyarázza, irányítja, esetleg érzelmileg is kommentálja az eseményeket. Áthidal térbeli és időbeli távolságokat. Epikusan a közöl a cselekményben nem ábrázolt, de a megértéshez szükséges eseményeket.

Naturalizmus
<latin-francia>
Jelentése: természethű
Irodalmi és művészeti ábrázolásmód. Önálló stílusirányzatként a XIX. század végén jelentkezett.
Jellemzői:
– A valóság minél hűségesebb ábrázolására törekszik.
– A környezetet tényszerű aprólékossággal írja le.
– Az emberi jellem vizsgálatában főként az örökletes tényezőket kutatja.
– Az ember ki van szolgáltatva saját ösztöneinek és a mechanikus külső hatásoknak, tudata, akarat tehetetlen ezekkel szemben.

Népdal
A népköltészet műfaja. Szöveg és dallam mindig együtt keletkezett.
Jellemzői:
– A cím általában megegyezik az első sorral.
– Négysoros versszakokból épül fel.
– Ütemhangsúlyos verselésű.
– Témája:
* az emberi élet (szerelem, házasság, születés, halál)
* a történelem fordulópontjai
* népi imádságok stb.
Szerkezete: természeti képpel indul, az ebből levont gondolatpárhuzammal folytatódik.
Jellemző költői képei: metafora, hasonlat és jelzők.
Jellemző rímei: páros rím, ölelkező rím, keresztrím.

Népiesség
Olyan irodalmi és művészeti irányzat, amelyik nemcsak ápolja a népi életformát és a néphagyományokat, hanem tudatosan igyekszik is hasonulni hozzá. Mondanivalóját a népi alakokon, sorsokon keresztül mondja el, ehhez felhasználja a népköltészet hagyományos tartalmi és formai elemeit is.

Népköltészet
Szóban élő költészet. Eszköze az élőbeszéd, megőrzője az emberi emlékezet. Az alkotó személye ismeretlen. A közösség szintén tevékenyen részt vesz az alkotás formálásában. Éppen ezért egy-egy alkotás több változatban is él.

Novella
<latin>
Jelentése: újdonság
A kisepika műfajai közé tartozik. A novella olyan, tömören előadott történet, mely nem törekszik a valóság teljes ábrázolására. Rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. A novella nagyon fontos eleme a fordulat, a cselekmény menetében, elbeszélésmódjában bekövetkezett hirtelen változás, ami a cselekmény látszólagos logikáját megtöri, a novella tempóját felgyorsítja, és a végkifejlet közeledtét jelzi.
Szerkesztése szerint:
– Keretes novella, ez a típus általában novellafüzér része.
– Keret nélküli.
– A novella kiterjesztése a novellaciklus, amely ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól.
Stílusjegyek szerint közelíthet:
– a drámaiság felé
– az anekdota felé
– a jellemrajz felé

Óda
<görög>
Jelentése: ének
A lírai költészet egyik nagy műfajcsoportját képviseli a himnusszal, ditirambussal, rapszódiával együtt.
Eredeti jelentése:
– Egy pengetős hangszer által kísért dal.
Mai jelentése:
– Az óda emelkedett hangú, magasztos tárgyú, költemény.
Témái:
– filozófiai és hazafias eszmék
– nagy emberek és tettek
– természet
– szerelem

Önéletrajz = curriculum vitae
Az életrajz egyik formája, amelyben a szerző saját életútját úgy örökíti meg úgy, hogy abban a szerzői én áll előtérben. A valódi önéletrajz jellemzője a magas fokú önismeret és az őszinteség.
Célja a személyiség bemutatása.
A legtöbb önéletrajz a szerző életútját olyan folyamatként ábrázolja, amelyben minden mozzanat a személyiség kialakulását szolgálja. Ezért különösen nagy szerepet kap benne a gyermekkor és a korai ifjúkor.

Palindrom
Olyan betű- és szójáték, amelynek szavai, ill. az abból felépített mondatok visszafelé olvasva is értelmes szöveget adnak. Az anagramma egyik fajtája. (Pl. Indul a görög aludni. Sír a hullott tollú haris.)

Panaszdal
Különböző műformájú lírai alkotások gyűjtőfogalma.
A költői megnyilatkozás egyik legáltalánosabb típusa, melyben a szerzőt mindig valamilyen fájdalom készteti megszólalásra.
A régebbi időben dallamhoz kapcsoltan élt, a későbbiekben azonban kialakultak tisztán irodalmi változatai is.
Fajtái:
– gyászdal
– siratóének
– búcsúztató
– búcsúdal
– bujdosóének
– kesergő

Pantomim
<görög – latin>
Jelentése: némajáték
Olyan színpadi mű, amelyben a cselekményt arcjátékkal, mozdulatokkal, tánccal fejezik ki, esetleg zenével kísérik.
A cselekményes, elbeszélő részek recitatívszerű előadása egy táncművön (balett) belül.

Paradoxon
<görög>
Jelentése: váratlan
Látszólagos képtelenséget, ellentmondó állítást tartalmazó alakzat. Az ellentmondásossága csak látszólagos, az alany és az állítmány összeférhetetlensége képezi az alapját. Két olyan ítéletből áll, amelyek nem egyidejűleg, nem ugyanabban a vonatkozásban állnak egymással ellentmondásban, tehát csak látszólag zárják ki egymást.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok, és mindig szomjazom.
(Shakespeare: LXXV. szonett)

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
(Karinthy Frigyes: Előszó)

Parainesis
<görög>
Jelentése: intés, megintés
Egy meghatározott személyhez intézett – szónoki beszéd, levél vagy végrendelet formájában írt – erkölcsi célzatú, buzdítást, intelmeket, oktatást, szellemi hagyatékot tartalmazó, általában rövidebb terjedelmű mű.

Paródia
<görög>
Jelentése: dalt gúnyosan, eltorzítva előadni
Valamely jól ismert mű, műfaj vagy stílus gunyoros, komikus hatású utánzása. Célja a komikus hatás kiváltása, a nevettetés. Szerzője valamely mű formai jegyeit utánozza, annak tartalmától elválasztva. A stílust megfosztja funkciójától, rámutat jellegzetességeire, így kelt nevetést. Paródiát csak fontos és eredeti jelenségről lehet és érdemes írni.

Pátosz
<görög>
Jelentése: szenvedés
Heves, szenvedélyes indulat és ezeknek megfelelő kifejezésmód.
Jellemzői:
– erőteljes szavak használata
– különleges felépítésű, szaggatott vagy zsúfolt mondatok
– erőteljes gesztusok

Plágium
Egy szellemi alkotás eltulajdonítása. Az eltulajdonító egy mű vagy műrészlet szerzőjének saját magát tünteti fel.

Poén
<francia>
Jelentése: valaminek a hegye
Csattanó, vagyis egy műnek szellemes, hatásos, esetleg meghökkentő fordulata.

Pongyolaság
A szabatosság ellentéte. Nem pontosan azt mondja, amit ki akar fejezni, hanem annál kevesebbet, vagy épen többet. Származhat szűkszavúságból, bőbeszédűségből, szószaporításból. Helytelenül, pontatlanul használja a szavakat, kifejezéseket, nyelvi elemeket. A fegyelmezetlen gondolkozásnak vagy gondolathiánynak lehet eredménye. Létrejöttében közrejátszhat a divat, az utánzás is.

Prológus
Prózai vagy verses elöljáró beszéd. A dráma cselekménye előtt hangzik el.
Elmondhatja:
– egy külön erre a célra kijelölt személy
– a dráma egyik szereplője
– egy allegorikus figura
– maga a szerző
Szerepe:
– ismerteti a cselekmény megértéséhez szükséges előzményeket
– tudósítja a nézőket az író szándékáról, céljairól
– a nézők jóindulatába ajánlja a művet
– tájékoztatást ad a helyszínről, a szereplőkről

Próza
Kötetlen folyamatos beszéd és írás. Minden kötöttségtől (pl.: rím, ritmus) mentes. A mindennapi életben, a tudományos művekben, az irodalomban alkalmazott forma.
Az irodalmi igényű műveknek viszont szintén megvannak a maguk szabályai.

Prózaritmus
Bizonyos korlátok között a prózában is előfordulhat ritmus: ismétlődhet a mondatszerkezet, szabályosság jelentkezhet a többszörösen összetett mondaton belül is, továbbá jelentkezhet valamilyen ritmuselem pl. az egyes mondatok végén (= ritmikus zárlat, ún. “clausula”).
Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol.
Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt

Prózavers
Olyan költői szöveg, amelyet nem verssorokba, hanem próza formájúra tördelnek. Történetileg két fontosabb változata alakult ki:
1.) A hagyományos lírai kifejezőeszközöket mellőző,
– leginkább a példázathoz közel álló forma,
– amelynek hagyományai a Bibliához nyúlnak vissza
2.) Egy tömör nyelvezetű, változatos hang- és gondolatalakzatokat, trópusokat, képeket
– fokozott mértékben alkalmazó forma.

Publicisztika
Az irodalomnak az az ága, amely a politikai és társadalmi élet kérdéseit az időszaki sajtóban és egyes kiadványokban tárgyalja.

Publicisztikai stílus
A sajtó stílusa.
Feladata, hogy a társadalom tagjait a politikai, a gazdasági és a művészeti élet időszerű kérdéseiről tájékoztassa.
Jellemzői:
– közérthetőség
– meggyőző erő
– közvetlen hatásra való törekvés
Eszközei:
– közkeletű nyelvi kifejezőeszközök
– hatásos neologizmusok
– gúnyra alkalmas nyelvi elemek
– időszerű vonatkozások
* kortársak nevének emlegetése
* időmegjelölések
* szervezetekre, intézményekre való hivatkozás
– figyelemfelkeltő, hatásos címek
– világos mondatszerkesztés
– érzelmi hatás
Ez a stílus olykor pongyola, s gyakoriak benne a nyelvi klisék.

Rapszódia
Az ódai műfajok közé tartozik.
Eredetileg a rapszodoszok (görög vándorénekesek) által a homéroszi eposzokból előadott dal.
Mai jelentése:
Zaklatott lelkiállapotot tükröző, szaggatott szerkezetű és gondolatmenetű, egyenetlen ritmusú lírai költemény.
Jellemző vonásai:
– a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása; a kötetlen szerkezet
– a közvetlen és szubjektív kifejezésmód eszközeinek gyakori és változatos felhasználása
– a külső forma és a ritmus kötetlensége
– a hangnem emelkedett, gyakran eksztatikus jellege

Realizmus
<latin>
A XIX. század második felének stílusirányzata. A valóságot pontosan, hűségesen mutatja be.
Jellemzői:
– hiteles képet fest a világról
– mindig a jelent ábrázolja
– bemutatja a kor társadalmának visszásságait
– típusokat alkot
– tárgyilagos
– valóságos, gyakran előforduló történetekről szól

Refrén
<francia>
Jelentése: visszacsengés
A költemény versszakainak végén visszatérő verssor vagy sorrészlet. Néha a versszak belsejének meghatározott részében is megtalálható.
A vers legfontosabb gondolatának hordozója.

Regény
<francia>
Jelentése: (linga romana)= beszélt köznyelv
A nagyepika reprezentatív műfaja.
Nevének eredete:
Az elnevezés a XII. században keletkezett Franciaországban, ahol romannak kezdték hívni azokat az irodalmi műveket, melyeknek nyelve a lingua romana, tehát a beszélt köznyelv volt, s nem a tudósok által használt latin. Ennek nyomán Európa-szerte ez a kifejezés terjedt el (több változatban) a műfaj megjelölésére.
A magyar ‘regény’ elnevezés a nyelvújítás korában keletkezett, és a ‘regélni’, azaz ‘mesés történetet elmondani’ kifejezést őrzi etimológiájában.
Jellemzői:
Sem tematikai, sem szerkezeti kötöttségei nincsenek, s alműfajainak, műfajtípusainak száma is szinte végtelen.
A regény kötetlen modorban elbeszélt történés-sorozat. Nagy terjedelmű, rendszerint hosszú időtartamot felölelő történetet ábrázol szerteágazó cselekménnyel, fő- és mellékszereplőkkel. Középpontjában a részletesen ábrázolt háttér előtt játszódó eseménysor áll, a történetszövés mellett azonban fontos szerepet kap a szereplők érzés- és gondolatvilága, esetleg a cselekmény folyamán kibontakozó jellemfejlődése.
A regény rendszerint prózai formájú, bár a XIX. században a romantika létrehozta az átmenetileg divatos verses regény önálló, epikolírai műfaját.
Csoportosítása:
1.) Külső forma alapján létezhet
– monologikus regény
– dialogikus regény
– levélregény
– naplóregény
– keretes regény
2.) Az elbeszélői nézőpont szerint
– énregény
– perszonális regény
3.) Szerkesztésmódja alapján
– kronologikus regény
– időbontásos regény
4.) Terjedelme alapján:
– nagyregény
– kisregény (ami azonban nehezen különíthető el a hosszú elbeszéléstől)
– regényciklus
– regényfolyam
5.) Tematikus felosztása
A/ Cselekményes regény
a) Történelmi regény
b) Háborús regény
c) Kalandregény
– lovagregény
– pikareszk
– robinzonád
– úti kaland regény
d) Társadalmi regén
– család regény
– egzotikus regény
– heroikus regény
– kulcsregény
– riportregény
– szatírikus regény
– állatregény
– rémületregény
e) Utópisztikus regény
– államregény
– fantasztikus regény
f) Bűnügyi regény
– detektívregény
g) Ponyvaregény
– cowboyregény
– erotikus regény
– szerelmes regény
– horror regény
– thriller
h) Ifjúsági regény
– állatregény
– lányregény
B/ Jellemregény
a) Pszichológiai regény
– énregény
– levélregény
– naplóregény
– fejlődésregény
b) Jellemregény
– analitikus regény
– lélektani regény
– lírai regény
– szentimentális regény
C/ Verses regény
D/ Nemzedékeke regénye
E/ Nagy regényciklusok
F/ Művészregény

Regényciklus
Több, egymással tartalmilag összefüggő regényből álló sorozat. Egyes darabjai önmagukban is megálló művek, amelyeket azonban egy nagyobb írói koncepció fog egységbe.

Regölés
Termékenység- és bőségvarázsló magyar népszokás.
Karácsony másnapja és újév között kisebb fiúcsoportok játsszák szertartásszerűen azokban a házakban, ahol házasulandó legény vagy eladó lány lakik. Az énekek során a terméssel, az állatokkal kapcsolatos jókívánságokat sorolják fel.

Reneszánsz
<francia>
Jelentése: újjászületés
Egyetemes európai stílusirányzat. Itáliából indult el a XIV. század közepén, s hamarosan meghódította egész Európát. Egészen a XVIII. századig virágzott.
Elnevezése:
A feledésbe merült ókori görög és római kultúrát elevenítették fel, mintha az ókori világ született volna újjá.
Jelentősége:
Szembefordult a középkori egyház tanításaival, amely szerint az emberek csak azért élnek ezen a földön, hogy kiérdemeljék a túlvilági boldogságot. Ehhez azonban le kell mondani minden földi örömről.
A reneszánsz viszont azt hirdeti, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy élvezze a földi élet nyújtotta örömöket: a szerelmet, az evést-ivást. Elismeri az emberek jogát az egyéniségük szabad kibontakozásához, az érvényesülés, a hírnév utáni vágyat.
Irodalmi téren:
Megszületik a legtöbb európai nép nemzeti nyelvű irodalma.
Általánossá teszi az írói öntudatot.
A művekben jelentős szerep jut a természetnek.
Áttekinthető, szimmetrikus szerkezetekre törekszik.
Kedveli a szatírát és a komédiát.
Kedveli az elmélyült jellemábrázolást.

Retorika
<görög>
A szónoklat tudománya.
Eredeti jelentése:
Díszes külsőségek között előadott beszédeket, ékes stílusú, nyilvános megszólalásokat jelentett.
Később a nem szépirodalmi műfajok elméletét jelentette. Iskolai tantárgy volt a beszéd- és értelemgyakorlat mellett.
Mai jelentése:
A rendszeres gondolkodás és önkifejezés eszköze, a kulturált érvelés, vitatkozás tudománya.
Tárgya minden nyilvános, közéleti megszólalás, minden közéleti kommunikációs helyzet.
Részei:
1.) Invenció: kigondolás, anyaggyűjtés
2.) Dispositio: megszerkesztés, elrendezés
3.) Elocutio: nyelvi és stiláris megformálás
4.) Memoria: betanulás
5.) Pronuntiatio: előadás, ügyelve a helyes kiejtésre, hangsúlyozásra.
Szereplője minden nyilvánosan megszólaló ember.
Társtudománya a szövegtannak, amely a sikeres közlés, a meggyőző beszéd szempontjai alapján tekinti át a szöveg (beszéd) létrehozását. A klasszikus retorikai elmélet meghatározta a retorikai alapelveit, szabályait, eszközeit, amelyek alkalmazhatók a mindennapi kommunikációs folyamatokban is, kiegészülve a modern nyelvészeti, kommunikációelméleti, szociálpszichológiai stb. ismeretekkel.

Rím
<francia>
Valamely szövegben a sorvégi magánhangzók összecsengése. Stílushatása a közbeszédtől való eltérésből fakad.
A művészi funkciójú alakzatok lehetnek
– tartalomkifejezőek (pl. a monotónia megerősítői)
– humoros hatásúak
– előidézhetik a keresettség, a modorosság érzetét.
A/ Részei
1.) Hívó rím: a legelső szóvég.
2.) Felelő rím: a hívó rím után következő szóvég, vagy szóvégek.
3.) Vaksor: a nem rímelő sorok neve.
B/ Rímszó
A rímelő szó a maga teljes egészében. (De! a rím nem a teljes szó, csupán a másik rímszóval összecsengő része.)
C/ Csoportosítása
I. Helyzete szerint
1.) Távoli rím: a hívó és felelő rím közé egy vagy több sor ékelődik.
2.) Szomszédos rím: a hívó és a felelő rím egyazon soron belül van, vagy közvetlenül egymás melletti sorban.
a)Belső rím: a hívó és a felelő rím egyazon soron belül van, de egy vagy több szó közbeékelődik.
b) Fonatos rím: a sorvégi rímmel a következő sor belseje rímel.
c) Végrímek: a sorok vége cseng össze
– párosrím: aa bb
– hármas rím: aaa bbb
– bokorrím: aaaa bbbb
– halmazrím: öt vagy több sor összecsengése
– félrím: xaxa xbxb
– keresztrím: abab cdcd
– ölelkező rím: abba cddc
– visszatérő rím: aaxa bbxb
– ráütő rím: aabbb ccddd
– farkos rím: aab ccb ddb
– tercina: ab bcb cdc
– ismételt rím: abc abc
– kifordított rím: abc bac vagy abc cba
II. Hangzása szerint
1.) Tiszta rím: a rímelő szavak hangjai teljesen megegyeznek
2.) Asszonánc
a)Tiszta asszonánc:
– azonos magánhangzók mellett rokon hangzású mássalhangzók vannak.
b) Mássalhangzós asszonánc:
– azonosak a magánhangzók, a mássalhangzók teljesen eltérőek.

Riport
<angol>
Jelentése: jelentés
A sajtó műfaja. Olyan tudósítás, beszámoló, amely a tömegkommunikációs eszközök útján tájékoztat eseményekről, személyekről. Terjedelme változó, témája lehet gazdasági, kulturális, politikai stb. Születnek irodalmi eszközökkel megformált riportok is.

Ritmus
Sorozatos ismétlődés.
Olyan térbeli, vagy időbeli folyamat, amelyben bizonyos szempontból azonos vagy hasonló jelenségek szabályosan (sorozatosan) ismétlődnek.
Ritmustényezők a beszédben:
– a szótag
– a szótag hangsúlya
– a szótag időértéke
– a hanglejtés
– járulékos tényezők:
* a szünet
* az alliteráció
* a rím
A ritmus egységi azok a tényezők, amelyek ismétlődnek.
A versritmus legkisebb egysége a szótag.
Szabályos mozgás, rendezett ismétlődés.

Rokokó
<francia>
Jelentése: kagyló
A XVIII. század második felében kialakult stílusirányzat. A barokk ellenhatásaként alakult ki.
A) Hangulati jellemzői:
– emberi gondolatok és érzések megszólaltatása
– derűs életérzés
– jókedv, elevenség, mozgalmasság
– kellem és báj
– könnyed játékosság
B) Jellemző motívumai:
– aranyló dekoráció az építészetben
– zsúfolt díszítés: indák, levelek, virágok, kagylódísz
– ókori görög és római mítoszok ábrázolása
– idilli és erotikus témák
C) Művészeti ágakban:
1.) Zene: finomkodó, játékos dallamformák
2.) Képző- és iparművészet: könnyedségre és dekorativitásra törekvő finom vonalak és színek
3.) Magatartás: mesterkélt elegancia, választékos beszéd, illemszabályok tömege
4.) Kertépítészet: szalagszerű alakzatokba ültetett és szabályosra nyírt fák, bokrok sora
5.) Irodalom:
– sajátos műfajok:
* zenekísérettel előadott tündérmese és pásztorjáték, a komikus eposz és dal
– dallamos, hajlékony verselés
– formai bravúrok
– az érzékszervek fontossága (pl.: Csokonainál színérzetek)

Románc
<spanyol>
Elégikus hangvételű, nem tragikus végű alkotás, mely a nép- és műköltészetben egyaránt jelen van. Formája általában vers, témája a szerelem.

Romantika
<francia>
I. Regényesség
II. A XIX. század első felében kialakult stílusirányzat.
A) Kialakulásának oka:
A polgári forradalmak eszméiben (szabadság, egyenlőség, testvériség) csalódott emberek elfordultak a jelentől, és a képzelet világába menekültek.
B) Forrásai:
A természet és a nép tisztelete.
A nemzeti és a keresztény múlt eseményei.
C) Irányzatai:
1.) Passzív irányzat: a költő a valóság elől egy költőinek képzelt középkor, a lovagvilág álmaiba vagy a mesék tündérvilágába menekül.
2.) Aktív irányzat: a jövőbe néz, a természet és a szabadság szépségét hirdeti, eszménye a nagyratörő, lázadó ember.
D) Jellemzői:
– elfordul a jelentől
* a dicsőséges nemzeti múlthoz fordul témáért
* lovagvilág
*  tündérvilág
* egzotikus tájakon játszódik a történet
* a nép körében játszódik a történet
– szabadon alakítja a valóságot (pl.. nem ragaszkodik a történeti hűséghez)
– kalandos meseszövés
– váratlan helyzetek
– ellentétek
– kivételes jellemek
– eszményítés
– érzelmes, szenvedélyes
– lendületes
– festői
– zenei
– népköltészet
– gazdag képzeletvilág

Stílus
<görög-latin>
Jelentése: íróvessző
I. A rómaiak a viasztáblába véső íróvesszőt nevezték stylusnak. A hegyes végével írtak, a tompa végével törölték ki a javítandó részeket.
II. Átvitt értelemben az írás, a fogalmazás módja.

Szabadvers
Eredeti jelentése:
A fogalom kezdetben – a XVII. századtól – a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak, ütemek ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Ma már az ilyen műveket nem tekintjük szabad versnek, megkülönböztetésképpen szabadsorú versnek nevezzük őket.
Mai értelemben:
Olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, de nem versritmussal, hanem prózaritmussal rendelkezik, esetleg minden ritmust mellőző és rímtelen próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, gyakran megtartja a gondolatritmust.

Szabatosság
A helyes stílus egyik követelménye. Szabatos a stílus akkor, ha beszédünkben és írásunkban a nyelvi elemek pontosan fedik a kifejezendő gondolatokat: ha nem mondanak se többet, se kevesebbet a kelleténél. Mindez megkívánja a szavak jelentésének, kifejező erejének pontos ismeretét.

Szatíra
Irodalmi ábrázolási módszer.
Fő eszköze a komikum. Éles gúnnyal fordul minden túlhaladott és értelmetlenné vált tendencia felé, s ezeket leleplezi.
Legáltalánosabb módszere az arányok megváltoztatása, vagy ellentétek kiemelése.
Feltételezi az író viszonylagos kívülállóságát.
Amikor bizonyos alkotásokat vesz célba, akkor ebből új műfajok keletkezhetnek (pl.: a paródia).

Szimbolizmus
A XIX. század második felében a francia irodalomba alakult ki. Támadó mozgalom volt a tárgyilagos naturalizmus ellen. Lényege a transzcendens megéreztetése, új életérzések és ismeretlen, rejtett titokzatosságok kifejezése. A világos megnevezés helyett a sugalmazás lett a költészet feladata.

Szimbólum
<görög>
Jelentése: ismertetőjel, bélyeg; JELKÉP
I. A görögöknél a felismerést lehetővé tevő titkos jel volt.
II. Irodalmi értelemben egy gondolat érzéki jele. Egy-egy gondolat vagy eszme alkalmi kifejezése konkrét fogalommal.
Részei:
kifejezendő – kifejező
kapcsolatuk alapja:
– hasonlóság
– ok-okozati kapcsolat
– térbeli, időbeli érintkezés
A magyar nyelvben szimbólummá váltak a testrész-, ruházat-, eszköz-, mozdulat-, gesztusnevek, térfogalmak, színek, számok, egyének, világrészek, események neve. (Ha egy eszköz stb. valamilyen fontos szerepet játszott egy eseményben, annak jelképe lett.)

Szimultán ritmus
Ugyanaz a vers egyszerre lehet időmértékes is és hangsúlyos is.

Szinesztézia
<görög>
Jelentése: együttérzés, összeérzés
Hangulati egyezésen alapuló névátvitel.
Kétféleképpen jöhet létre: hasonlósági és érintkezési képzettársításból.
1.) A hasonlósági képzettársításban valamilyen fizikai vagy hangulati hasonlóság van
pl. rikító szín
2.) Az érintkezésen alapuló képzettársításban a szemléletben érzéki benyomásként fordulhat elő, pl. fehér csönd.

Szóhalmozás
Az erős érzelmi elragadtatás kifejezője. A költő vagy író az erős érzelmi állapot miatt szinte árasztja magából a színes, gyakran rokon értelmű szavakat, különösen a jelzőket és az állítmányokat.

Szóismétlés
Egy-egy szó vagy kifejezés többszöri előfordulása a verssorokban vagy a mondatokban. A költő ezzel nyomatékosítja, emeli ki mondanivalójának hangulatát.

Szójáték
Azonos vagy hasonló hangzású, de különböző jelentésű szavak meglepő, váratlan összekapcsolása; szavak, szószerkezetek, szólások, mondatok eltorzítása. Célja a kiemelés, a jellemzés vagy a bírálat.

Szonett
<olasz>
Jelentése: rövid dal
A dal egyik fajtája.
Jellemzői:
– 2 négysoros versszak
– 2 háromsoros versszak
– Rímelése:
  * abab abab cdc dcd
* abba abba cde cde
Változatai:
– Farkasszonett: a vershez plusz egy-két sort ír hozzá a költő.
– Szonettkoszorú: olyan szonettciklus, amelyikben minden szonett az előző vers utolsó sorával kezdődik.
– Mesterszonett: a szonettkoszorú utolsó verse. Az előző 14 vers kezdő soraiból áll össze.

Szónoki kérdés
Olyan kérdés, amelyet a költő vagy szónok saját agának tesz fel, és nem vár rá választ. Az olvasók vagy a közönség által feltehető kérdéseket védi ki azzal, hogy maga kérdez, s többnyire válaszol is azonnal.

Szövegtípusok
A szövegosztályozás alapján minden megformált, önmagát ezáltal meghatározó szöveg valamilyen szövegfajta.
Fajtái:
– politikai beszéd
– törvényszéki beszéd
– egyházi szónoki beszéd
– ünnepi beszéd
– alkalmi beszéd

Szürrealizmus
<francia>
Jelentése: valóságfölötti, valóságon túli
Az 1920-as években Franciaországban keletkezett stílusirányzat.
A művészek a közlésre méltó lényeget a tudatalatti rétegekben, az álomban keresték, a tudattalan ÉN erőinek felszabadításán fáradoztak. A lélek zavartalan önműködését akarták elérni.
Alkotási módszerük az automatizmus, az ebből kifejlesztett önműködő írás, a logikai ellenőrzés kikapcsolása. Ebből nő ki az irányzat legfontosabb kifejezőeszköze: a kép.
A képeket alkotó fogalmak egymástól egészen eltérő és távoli fogalomkörbe tartoznak, olyanokba, amelyeknek a logika szerint semmi kapcsolatuk sincs egymással.
A virágnak agyara van a felhőknek zöld kecskeszakálla
Minden a te szemeidtől függ s attól az acélcilindertől ami a
Domboldalon ketyeg
(Kassák Lajos: 70. sz. vers)
A képek meghökkentő kapcsolódásai az olvasóban kételyt keltenek, és ezáltal a világ addig ismeretlen igazságainak felfedezésére kényszerítenek. A képek az addigi konvencionális fogalmi kapcsolódások felrobbantásával azok mesterséges jellegét bizonyítják, s ezáltal egy új világrend felfedezését kényszerítik ki.
Jellemzői:
– Teljesen laza mondat – és szövegszerkesztés.
– Jellegzetesek a felsorolások formájában megjelenő montázs vagy kollázs
* A képek vízszintes irányú egymásba szövése
A képek elemeit az egymást követő azonos szerkezetű szintagmák hordozzák, amelyek kapcsolatát egy-egy képelem ismétlődése érzékelteti.
Szelek selymeiből mezők hullámaiból
Selymes hajnalokból útszélre terített egy csillag fénye.
(Illyés Gyula: Száműzetésem első keserű éneke)
* Függőleges irányú szerkezeti tagolása van
te rőthajú acélfalu
te selyemsirály vizek hajában
te szerény másodvirágzása az évezredes barackfának
te tintamennyország ablaka abroszon
te szemérmetlen nászmatiné
(Tamkó Sirató Károly: Igen)
– Szabad asszociációk
– Humor és groteszk

Tájköltészet
A leíró költészet egyik műfajcsoportja. Azok a művek tartoznak ide, amelyek az embert körülvevő élő és élettelen természeti környezetet jelenítik meg, beleértve az ember által alkotott épületeket, tárgyakat. A táj nagyon gyakran érzelmek, hangulatok kifejezésére is szolgál.
A természetleírás része is lehet egy nagyobb műnek.

Tanulmány
Részproblémákat elemző, összefüggéseket feltáró szakmunka, értekezés, dolgozat.
A rendszeres és szervezett tudományos élet egyik legrégibb műfaja.
Gyakori tanulmányforma a szépirodalmi vagy tudományos munkákat kísérő előszó és utószó, s a nagyobb szabású tudományos munka előkészítését szolgáló előtanulmány is.

Tárca
Rövid terjedelmű publicisztikai műfaj. Az újságok tárcarovatában közölt, rendszerint aktuális témájú, könnyed hangvételű kisesszé.

Testamentum
<latin>
Jelentése: végrendelet
Eredeti jelentése:
Az egyházi irodalomban a Biblia keresztény kánonjának elnevezése, mely az Istennel kötött szövetségre utal.
Mai jelentése:
Irodalmi műfajként valóságos vagy kitalált, gyakran verses végrendelet. Egy költő, író szellemi végakaratát tartalmazza, felsorolja életének legfőbb eseményeit, értékeli sorsának alakulását. Hangvétele legtöbbször megrendült, de lehet szatirikus, ironikus is.

Tőismétlés
Ugyanazt a szónak megismétlése más-más toldalékkal.

Tragédia
<görög>
Jelentése: kecskeének
Olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű konfliktust hordoz.
Formai, etikai (gyakran tematikai) mintája az ókori görög tragédia volt. Arisztotelész Poétikája szerint a tragédia komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása. A hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és az erkölcsi felemelkedéshez, a “káros szenvedélyektől” való megszabaduláshoz vezet (katarzis: görög ‘megtisztulás’)
Alfajainak hagyományos felosztása a tragikus konfliktus okát veszi alapul:
– a jellemtragédiában ez a hősök sajátos karakterbeli adottsága
– a sorstragédiában (végzetdrámában) tőlük jórészt független, kikerülhetetlen erő.
A művek cselekményében mindig valamilyen jó szándék fordul a visszájára (tragikus vétség).

Tragikomédia
Eredeti jelentése:
Az elméletírók a XVIII. századig e megjelöléssel az olyan drámai alkotásokat illették, amelyek nem igazodtak ahhoz a klasszicista szabályhoz, miszerint a tragédiákban csak magas, a komédiákban pedig csak alacsony társadalmi rangú hősök szerepelhetnek, s amelyek tragikus vég nélkül zártak le tragikus konfliktusokat.
Mai jelentése:
A tragédia és a komédia tulajdonságait egyesítő drámai műfaj, amelyben a hős szubjektív tragédiája objektíve komédiának hat, és nem zárul katasztrófával, vagyis nem következik be értékpusztulás, vagy ahol komikus szereplőket ér tragikus vég.

Trilógia
Három önálló részből álló irodalmi alkotás. Egyes tagjai önmagukban is megállnak, ám valamilyen tárgyi vagy eszmei kapcsolat összefűzi őket.

Útilevél
Az útirajz egyik fajtája. Formailag a szerző úti élményeiről szóló levél, amelyet a szerző nyilvánosságra szánt.

Útirajz
Olyan irodalmi alkotás, amely egy utazás élményeit művészi igénnyel örökíti meg. Ellentétben az útleírással nem törekszik a látottak tudományos pontosságú lejegyzésére. Célja az író személyes élményeinek, érzéseinek és benyomásainak bemutatása.

Útleírás
Olyan beszámoló, amelyik egy utazás élményeiről szól. A tapasztalatok tárgyszerű, tudományos hitelű és jelentőségű rögzítésére törekszik. A műfaj ókori eredetű, de virágkorát a XV. – XVIII. században élte, a nagy felfedezőutak és a gyarmatosítás időszakában.

Utóhang
Epikus művek végén található rövid leírás, amely dióhéjban összefoglalja a hős további sorsát, vagy az író az olvasókhoz szól benne.

Utószó
Irodalmi vagy tudományos művek végére illesztett rövid feljegyzés.
Célja:
– a szerző a művével kapcsolatos megjegyzéseket közöl az olvasókkal
– a szóban forgómű szerzőjére vonatkozó fejtegetések

Ütemhangsúlyos verselés
A hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása. Alapvető egysége az ütem.

Hangsúly:
Fajtái:
– Főhangsúly
* Egy szótag hangerőtöbblettel történő kiemelése.
* A magyar nyelvben a hangsúly a szó első szótagjára esik.
– Mellékhangsúly
* A szó eleji hangsúlyon kívül a szavak későbbi szótagjai mellékhangsúlyt kaphatnak érzelmi, hangulati tartalmak kifejezésére vagy a versritmus fenntartására.
* Jele: hosszú tompa ékezet (\).

Ütem
Kötött szótagszámú szövegegység.
Határait jelzi:
– sorkezdet
– sorvég
– sormetszet
A sorok elnevezése:
– egy sorban hány ütem van
– egy sorban hány szótag van
– egy-egy ütemben hány szótag van

Vers
<latin>
Jelentése: fordulat, visszatérés
Eredeti jelentése: az eke fordulata, a barázda nyoma
Átvitt értelemben: verssor
Az irodalmi művek megjelenési formája. Olyan szöveg, amelynek hangzásbeli vagy írásbeli kötöttsége van, azaz valamilyen ritmusa. Megjelenési formáját szabályos hosszúságú sorok jellemzik.

Verselemzés szempontjai
– -A vers genezise (keletkezésének története)
– Címértelmezés
– Vershelyzet
– Szerkezet
– Műfajának meghatározása
– Stílusának meghatározása és annak jellemzői
– Költői képek és alakzatok
– Mondatrend
– Szófajok, szavak
– A hangok stilisztikája
– Rím, ritmus
– Összegzés

Verses epikai műfajok
– elbeszélő költemény
– eposz
– históriás ének
– komikus eposz
– verses mese
– verses regény

Versforma jellegzetességei
– költői stílus (hangzási elemek, alakzatok)
– tömörebb mondanivaló (sűrítés)
– kifejezőbb közlésforma (költői képek)
– sokkal több hangsúly
– a szünetek fokozott szerepe
– a szünetek szabályos elhelyezkedése
– különböző akusztikai elemek szabályos ismétlődése
– különleges hanglejtés (versritmus)

Versfő
A strófák (vagy ritkábban sorok) kezdete, első hangja vagy betűje.

Versmérték=metrum
A vers teljesen szabályos ritmusszerkezete. Ettől azonban a legtöbb vers eltér, nem mindig mutat teljes szabályosságot.

Versláb
Az időmértékes verselésben a legkisebb ritmusegység.
Fajtái:
A versláb neve: Képlete
pirrichius U U
jambus U –
trocheus – U
tribrachis U U U
daktilus – U U
anapesztus U U –
spondeus – –

Verssorok
Hexameter
Hat verslábból álló időmértékes verssor, amelyet daktilusok és spondeusok építenek fel, de az 5. versláb csak daktilus lehet.
Képlete: – U U | – – | – – | – U U | – U U | – –
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
Homérosz: Odüsszeia (Devecseri Gábor fordítása)
Pentameter
Öt verslábból álló időmértékes sorfajta, amelyet daktilusok és spondeusok építenek fel. Valójában hat verslábból áll, de a 3. és a 6. versláb második felét szünet tölti ki.
Képlete: -– U U | – U U | -– Z|| -– U U | – U U | – Z
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Kölcsey Ferenc: Huszt

Vers-sorpár
Disztichon
Időmértékes sorpár, egy hexameter és pentameter építi fel.

Tercina:
A középkori itáliai-olasz irodalomban kialakult háromsoros egység (ill. üres sorral elválasztva: szakasz).
Rímképlete 3-as periódusú: a b a b c b c d c
Eredetileg 11 szótagú (hendekaszillabus), és a sorritmusa hatodfeles jambus.
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Dante: Isteni színjáték (Babits Mihály fordítása)

Vezércikk
A hírlapok állandó rovata. Kiemelkedő helyen, legtöbbször az első oldalon található cikk, amely időszerű, közérdekű problémák fejtegetéseit tartalmazza.

Virágének
A magyar műköltészetben a szerelmi dal legnevezetesebb, önálló műfajelnevezéssel megjelölt változata. Elnevezését a virágnyelv szimbolikája (a szeretett kedves virágnevekkel való illetése) nyomán kapta.
Fajtái:
– Az udvarlódal: a lovagköltészet és a petrarkizmus hagyományaiba illeszkedő finom stílusban szól a kedvesről.
– A latrikánus ének: ledér hölgyekkel átélt parázna kapcsolatokat versel meg.

Zsoltár
<görög – latin>
Jelentése: dal
Az ókori héber irodalom egyik műfaja, az ószövetségi Zsoltárok könyve alkotóeleme.
A gyűjteményben található 150 költemény sokféle műfajjal érintkezik. Vannak köztük Istent dicsőítő énekek, egyéni, illetve közösségi panaszt, hálát kifejező vagy éppen segítséget kérő költemények.
Közös vonása és szervezőelve a zsoltároknak, hogy az egyéni vagy közösségi megszólalások legfőbb témája az istenhez fűződő viszony.
Az ószövetségi zsoltárok formai-stilisztikai jellemzője a gondolatritmus.
A hagyomány a zsoltárok meghatározó részét Dávid királynak tulajdonítja.
A bibliai eredetű műfaj beépült a keresztény egyház liturgiájába, s különösen a reformáció idején vált népszerűvé. Luther zsoltáros énekei közül az Erős várunk nékünk az Isten és a Mennyből jövök most hozzátok máig ismertek az egész protestáns világban.
Magyarra először a teljes zsoltároskönyvet Szenci Molnár Albert fordította le (Psalterium Ungaricum, 1607). A 150 zsoltárt 130 dallamra szerezte, körülbelül ugyanennyi versformát és változatos rímszerkezetet alkalmazott.