ADY ENDRE
Gyermek- és ifjúkor:
Született az erdélyi Érmindszenten 1877. november 22-én egy elszegényedett nemesi családban.
Édesapja Ady Lőrinc gazdálkodó.
Édesanyja Pásztor Mária református lelkipásztorok leszármazottja volt.
Tanulmányai:
– érmindszenti református elemi iskola
– nagykárolyi piarista gimnázium
– zilahi református kollégium:
- Itt jelent meg első verse a Szilágy c. lapban. Kossuth halálára emlékezett Március 20 címmel.
– debreceni jogi akadémia
– állást vállalt a Debrecen c. lapnál
Nagyváradi évek:
1900-tól Nagyváradon él. A Nagyváradi Napló c. újságnál dolgozik.
1903-ban találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllal, egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt, és látogatóba jött haza Nagyváradra. Léda (Ady így nevezte őt verseiben) lett a múzsája; Léda iránti szerelme, és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-szerelem 9 évig tartott.
Párizs hatása:
Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.
1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi -, de a negyedik könyve, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert, és a kritikusok elismerését.
1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. A Nyugat a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is.
Háborús évek:
1914-ben találkozott a 22 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. 1915-ben a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.
Az I. világháború alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt.
Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, vérbajban szenvedett. Ő, aki Tisza Istvánt geszti bolondnak nevezte egyik versében, elborult elmével feküdt a Liget Szanatóriumban, ahol 1919. január 27-én halt meg, 42 évesen. Temetése január 29-én volt. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Több ezren rótták le kegyeletüket, és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.
ARANY JÁNOS
Gyermek- és ifjúkor:
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Anyja, Megyei Sára, apja, Arany György. (Az apa olyan családból származott, amely Bocskaitól kapta a nemességet a hajdúk letelepítésekor.) Idős szüleinek tizedik gyermekeként jön a világra, de rajta kívül csak a legidősebb gyermek (Sára) maradt életben.
Szüleitől tanult írni-olvasni, majd a helyi iskolában tanult és segédtanítóskodott. 1833-ban beiratkozhatott a debreceni református kollégiumba. Anyagi gondok miatt megszakítja egy évre debreceni tanulmányait: Kisújszálláson tanít, majd visszatér Debrecenbe. A második debreceni tanév után beállt vándorszínésznek. Egy éjszaka álmában halottnak látta édesanyját. Másnap hazaindult gyalog Szalontára.
Otthon valóban szomorú helyzetet talált: távolléte alatt apja megvakult, édesanyja pedig néhány héttel hazaérkezése után meghalt. Ezután Szalontán lett segédjegyző. Feleségül vette Ercsey Juliannát. Két gyermeke született: Juliska és László.
A siker küszöbén:
1842-ben Szalontára került rektornak hajdani debreceni diáktársa, Szilágyi István, a későbbi történész. Arany Jánost ő biztatja a költői munkásságra. 1846-ban érte el Arany János első irodalmi sikerét: Az elveszett alkotmány elnyerte a Kisfaludy Társaság – komikus eposz megalkotására kiírt – pályázatát; a következő évben, az újabb pályázaton pedig a Toldi kapta a társaság pályadíját. Ekkor kezdődött legendás barátsága Petőfivel.
A szabadságharc idején:
A forradalom és szabadságharc idején a Nép barátja című néplap társszerkesztője. Novemberben nemzetőr Aradon. 1849 májusában belügyminiszteri fogalmazó Debrecenben és Pesten.
A bukás után:
A bukás után Szalonta környékén bujdosott az oroszok elől. Járási írnok lett, majd 1851-ben fél évig Geszten a költőnek készülő Tisza Domokos nevelője volt.
1851 novemberében tanári állást vállalt a nagykőrösi református kollégiumban, a gimnázium magyar- és latintanára lett.
Sikeres évek:
1860-ban Pestre költözött, és elvállalta a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét. Megindította a Szépirodalmi Figyelő című hetilapot (1860.), melyet Koszorú címmel átszervezett (1863.). 1865-től volt az Akadémia titkára.
Ez év decemberében meghalt Juliska lánya, s részint e tragikus esemény hatására tíz évi hallgatás következett költői pályáján. 1868-tól Aranyék nevelték Juliska kislányát, Széll Piroskát.
1870-ben az Akadémia főtitkárává választották. Az egyre több megpróbáltatással és elfoglaltsággal járó megbízatásról hét év múlva mondott le.
Ettől kezdve ideje java részé a Margit-szigeten tölti. Itt írja Őszikék címmel verseit egy kapcsos könyvbe, amelyet Gyulai Páltól kapott ajándékba.
Halála:
1882. október 10-én a Petőfi-szobor avatásán megfázott, s tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott. 1882. október 22-én hunyt el, majd 24-én temették el a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben.
BABITS MIHÁLY
Gyermek- és ifjúkora:
Szekszárdon született 1883-ban. Apja, Babits Mihály, törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra. Középiskolai tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, majd a budapesti tudományegyetemen magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett.
Egyetemi évei alatt Négyesy professzor stílusgyakorlatain kötött egész életre szóló barátságot többet között Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. 19 éves korától kezdve folyamatosan jelennek meg versei és műfordításai különböző lapok és folyóiratok irodalmi mellékleteiben.
Tanári pálya:
1905-től kezdte tizenhárom éven át tartó tanári pályáját. Tanított Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten. Ebben az időszakban aratja első komolyabb irodalmi sikereit.
1908-ban, az akkori induló Nyugat állandó munkatársa lesz. Alig egy évvel később megjelenik első verseskötete, Levelek Írisz koszorújából címmel.
Az első világháború alatt verseiben a békevágy szólal meg, ezért elbocsájtják tanári állásából. Az őszirózsás forradalom idején tisztségeket vállalt a kulturális élet irányításában. 1919 márciusában egyetemi tanárrá nevezték ki. A tanácshatalom radikális intézkedései miatt visszavonult a közszerepléstől. A fehérterror idején rendőri felügyelet alatt állt.
Sikeres évek:
1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (aki Török Sophie néven írt verseket).
1929-től a Baumgarten-alapítvány irodalmi főkurátora lett. Ugyanebben az évben Babits és Móricz lettek a Nyugat főszerkesztői.
Betegsége és halála:
1934-ben egy rádióelőadás kapcsán figyeltek fel nehézlégzésére. Az orvosi vizsgálat gégerákot állapított meg. Négy évvel később megműtötték. Műtéte után átmeneti javulás következett be, de állapota hamarosan rosszabbra fordult. Még elutazott San Remo-ba, ahol Dante-fordításáért kitüntetést kapott.
Hazatérése után 1941-ben Budapesten halt meg.
BALASSI BÁLINT
Gyermek- és ifjúkora:
1554-ben született Zólyom várában főnemesi családban.
Apja felvidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb embere.
Balassi Bálint első nevelője Bornemisza Péter. Később több külföldi egyetemen is megfordul.
Apját a császár hamis vádak alapján elfogatja. A család a lengyelországi birtokaira menekül. Egy-két év elteltével a császár újra a kegyeibe fogadja a Balassikat. (A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával arat sikert Rudolf császár pozsonyi koronázásán.)
Hűségét bizonyítandó, Bálint bevonul az Erdély ellen szervezett hadjárat hadseregébe, de megsebesül, és fogságba esik. Az előkelő származású hadifogoly Báthori István erdélyi fejedelem pártfogását élvezi. Amikor Báthorit lengyel királlyá választják, követi a fejedelmet Lengyelországba is.
Apja halála után rokonai elperlik tőle hatalmas birtokait.
Szerelem, harc, költészet:
Élete nagy szerelme Losonczi Anna, aki Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége. Sok verset ír hozzá, ezekben Júliának nevezi.
Hat évvel később hozományszerző házasságra szánja el magát. Feleségül veszi unokatestvérét, Dobó Krisztinát. Fia születik, János. Féktelen életmódja miatt felesége elhidegül tőle. A lány rokonai azonban érvénytelenítik a házasságot.
Balassi reményveszetten indul Lengyelországba. Katonáskodni készül, de Wesselényi Ferenc várában újabb szerelem ejtette rabul: a kapitány feleségébe, Zárkándy Annába szeretett bele, akit verseiben Céliának hív.
A szerelem miatt ismét menekülnie kell. Hazatér, és beleveti magát a török ellenes harcokba.
1593 őszén, a tizenötéves háború kezdetén, részt vesz családja várainak visszafoglalásában. 1594. május 19-én Esztergom ostrománál egy ágyú golyója mindkét combját elroncsolta. A seb elfertőződött. Az orvosok amputációval még megmenthették volna, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. Néhány nap múlva belehalt sebeibe.
Munkássága:
Életében nem jelentek meg versei nyomtatásban. Versei kéziratos másolatokban maradtak ránk. Költészetének nagy részét a ma Balassa-kódex néven ismert könyv őrzi. A kódexre csak 1874-ben akadtak rá, valószínűleg egy tudós másoló munkája, és 50 évvel a költő halála után készült.
Másolója a bevezetőben meghatározta a gyűjtemény tematikáját is: Következnek Balassi Bálintnak külömb-külömbféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicséret és vitézségről való ének is vagyon. E pár szavas bevezetés utal arra, hogy a költemények füzére alapvetően három témára épül: szerelmes, istenes és katonaversekre.
Balassi azt tervezte, hogy kiad egy verseskötete, amelyben pontosan 100 vers található. A 100-as szám a teljesség, az isteni tökéletesség szimbóluma.
– egy verses bevezető
– 33 szerelmes vers
– 33 katonaének
– 33 istent dicsérő vers
BORNEMISZA PÉTER
Gyermek- és ifjúkora:
1535-ben született Pesten nemesi családban.
Szüleit 1541-ben vesztette el, amikor Buda török kézre került. Ezután felvidéki rokonai nevelték. Tanulmányait először Kassán, majd Itáliában és Bécsben folytatta.
Kassán volt diák Bornemisza Péter, amikor elkövetett egy végzetesnek bizonyuló politikai diákcsínyt.
Angyalnak öltözve elrejtőzött a Habsburg-párti katolikus várkapitány kemencéje mögött, hogy megijessze a lutheránusokkal szakadatlanul kellemetlenkedő főtisztet és családját. De rajtavesztett, és a várkapitány börtönbe csukatta. Igaz, hamarosan megszökött, de nem maradhatott többé Kassán. Tizennyolc éves volt, nekiindult a nagyvilágnak.
Munkás évek:
Az 1560-as évek elején tért ismét haza, ekkor nyomdászsegéd lett, majd a bécsi kancellárián dolgozott. Végül prédikátor (a református hit terjesztője) lett, és Balassi János zólyomi udvarában telepedett le. Ő volt a nevelője a két Balassi-fiúnak: Bálintnak és Ferencnek.
Néhány év elteltével Balassi Jánost hamis vádak alapján letartóztatták, és Bornemisza Pétert is perbe fogták egy műve miatt. Börtönbe zárták, de sikerült megszöknie, és a Balassi-család egy másik tagjánál talált menedéket. Itt dolgozott élete hátralevő éveiben. 1584-ben halt meg.
Reneszánsz ember volt, tudatosan törekedett a magyar nyelvű költészet, dráma és próza művelésére.
Ő írta az első magyar nyelvű verset egészen fiatal korában, amikor 1557-ben búcsúznia kellett Magyarországtól.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
Gyermekkora:
1773-ban született Debrecenben.
Apja Csokonai József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára.
Mivel az apa korán meghalt, az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat, és kosztos diákok tartásával biztosítani a megélhetést.
Iskolás évek:
Csokonai 1780-tól a debreceni kollégium tanulója volt, tehetsége korán megmutatkozott, és tanárai is sokat vártak tőle.
Az elemi osztályok elvégzése után a főiskolai tagozat hallgatója.
1794-ben tanárai megbízták a poétai (költészettani) osztály vezetésével. Diákjai nagyon szerették, mert kötetlen formában tanította őket. Óráit például a debreceni Nagyerdőben vagy a csárdában tartotta. Szabadelvű tanítási módszere hamarosan személyes ellentétekhez vezették a főiskola tanáraival.
1795-ben részt vett a magyar jakobinusok kivégzésén, s hazatérve erről, és a jakobinusok eszméiről mesélt tanítványainak. Veszélyes eszméi és a kollégium szabályainak megsértése miatt kicsapták a kollégiumból.
Ezután Sárospatakra ment jogot tanulni, majd Pozsonyba, hogy pártfogókat keressen újságja, a Diétai Magyar Múzsa kiadásához.
A Lilla-szerelem:
1797 nyarán Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, egy jómódú kereskedő lányával, akit verseiben Lillának nevezett. Érzelmeit a lány is viszonozta, de a boldog élet csak kilenc hónapig tarthatott számukra, mert a gyakorlatias gondolkodású apa máshoz adta leányát.
1799-ben Csurgón kapott helyettes tanári állást.
Újra otthon:
1800 júliusában hazatért Debrecenbe. Barátságot kötött Fazekas Mihállyal, a Lúdas Matyi szerzőjével.
Utolsó éveit Debrecenben töltötte, szűkös körülmények közt édesanyjával, a szerény családi hajlékban. Az 1802-es nagy tűzvésznek az ő házuk is áldozatul esett, és tüdőbaja is súlyosbodott. Nem jutott álláshoz, munkáinak kiadása is lassan haladt, a cenzúra is késleltette. Szándéka volt kész munkái kinyomattatása után egy nagy hőskölteményen dolgozni, melyet Árpádról és a magyarok bejöveteléről készített volna. De egészségét a sok hányattatás nagyon megviselte.
1804 áprilisában egy temetésen mondott búcsúbeszédet. Ekkor azonban súlyos tüdőgyulladást kapott.
Szülővárosában, 1805-ben halt meg.
Irodalmi szerepe:
Húszéves korában megfogalmazta ars poeticáját:
Éljünk vidáman és minél kevesebb gonddal!
Számtalan újítást hajtott végre a magyar költészetben. Például:
– tanulmányt írt a magyar nyelvű verselés lehetőségeiről
– ő írt először szimultán ritmusú verset
– ő írt először népies helyzetdalt
– tudatosan alkalmazta a népköltészet formakincsét verseiben
– felszabadult játékosság és kivételes zeneiség jellemezte.
Irodalmáraink szerint költői munkásságát csak Petőfiéhez lehet mérni.
FAZEKAS MIHÁLY
(1766-1828)
Iskolás évek:
1766-ban született Debrecenben.
Nemesi eredetű polgárcsaládból származott, apja gyógykovács volt. 16 éves koráig a debreceni református kollégiumban nevelkedett. Közepes tanuló volt, de az irodalomban és a botanikában már ott kitűnt.
A hat osztályos iskola után a teológiai (vallástan) szakra iratkozott be, de nem végezte el, hanem 1782-ben beállt katonának.
Huszártiszt:
Csapatával végigharcolta Belgiumot, Észak-Franciaországot, a Rajna-vidéket. Egyre inkább kiábrándult a katonai hivatásból, meggyűlölte a háborúkat. Háborúellenes verseket írt. Ekkor szövődött élete nagy szerelme a francia vagy németalföldi Ámélivel.
Hazatérés:
1796-ban nem sokkal azután, hogy megérkezett főhadnagyi előléptetése, lemondott tiszti rangjáról, s hazatért Debrecenbe.
Barátságot kötött Csokonai vitéz Mihállyal.
Munkás évek:
Legismertebb műve a Lúdas Matyi.
Fazekas a természetrajz tudósa is volt. Saját kis birtokán kísérletezte ki a korszerű gazdálkodást, ott figyelte a növények természetét.
Diószegi Sámuellel (sógorával) együtt megírta a Magyar füvészkönyvet 1807-ben. Ez a mű volt az első rendszeres magyar nyelvű növénytan; ennek hasábjain alkották meg azt a magyar nyelvű terminológiát (szakszókincset), amelyet a botanikában azóta is használnak. Ez a könyv teremtett rendet a növénynevek hazai zűrzavarában. A szakemberek előtt azonnal nagy tekintélyű lett a könyv, még a Helytartótanács is dicsérő okirattal tüntette ki.
Fazekas tervezte és készítette elő a később oly nagy hírű debreceni Füvészkertet.
S mindezek mellett tevékeny közéleti ember volt mindhalálig. Értett az okos gazdálkodáshoz.
Így hamarosan ő lett a Debreceni Kollégium gazdasági vezetője, majd később Debrecen város főpénztárnoka.
Később ő szervezte meg a debreceni polgárkatonaságot. Ez volt a városi rendfenntartó alakulat, mai szóval rendőrség, melynek ő lett a kapitánya.
Élete utolsó nagy vállalkozásaként emlegetik a Debreceni Magyar Kalendáriumot, amelyet haláláig szerkesztett. A tudomány és a felvilágosodás eszméinek a terjesztése volt a célja. Színvonalas, közérthető szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közöltek benne, mondhatni a népművelés eszközévé vált a kalendárium.
Halála:
1828-ban halt meg tüdőbajban.
ILLYÉS GYULA
Gyermek- és ifjúkora:
A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született 1902-ben. Anyja Kállay Ida. Apja Illés János uradalmi gépész, dunántúli juhászdinasztia leszármazottja. (Az Illyés nevet 1925-ben vette fel, hogy családjának ne okozzon bajt a baloldalisága.)
A gimnázium alsó osztályait Dombóváron, Bonyhádon, majd Budapesten végezte. 1921 őszétől a budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt.
Emigrációban:
Már 1918-1919-ben kapcsolatba került a baloldali mozgalmakkal. A fehérterror elől menekülnie kellett. Párizsban élt 1926-ig. Egy könyvkötő-műhelyben dolgozott, részt vett az emigráns magyarok körök munkájában. Egy ideig a Sorbonne (párizsi egyetem) hallgatója volt. Megismerkedett a francia avantgárd vezető művészeivel, többükkel életre szóló barátságot kötött. Amikor visszavonták az ellene szóló körözést, hazatért.
Sikeres évek:
1923-tól rendszeresen jelentek meg versei. 1928-tól pedig a Nyugat is közölte verseit.
1936 legvégén ismerte meg Kozmutza Flórát, akivel 1939-ben kötött haláláig tartó házasságot.
Négyszer kapott Baumgarten-díjat.
Nagy Lajossal hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, mint az első írókongresszus meghívottja.
A népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége.
A Márciusi Front egyik alapítója.
1937-től a Nyugat társszerkesztője. A Nyugatot a német megszállás alatt betiltották, ekkor Magyar Csillag néven jelentették meg.
1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában, majd országgyűlési képviselő lett.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották.
1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat.
Utolsó évek:
A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, sok időt töltött a család tihanyi nyaralójában. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezelte, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a helyzet. 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai.
A hatvanas években sokat járt külföldön. Munkásságát idehaza és máshol számos kitüntetéssel ismerték el.
JÓZSEF ATTILA
Gyermekkor:
1905. április 11-én született Budapesten. Apja, József Áron, szappanfőző munkás; édesanyja, Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány. József Attila 3 éves volt, amikor apja elhagyta őket. Családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment. Az édesanya nem tudta ellátni három gyermekét, ezért Etust és Attilát Öcsödre adta, ahol az ellátás fejében a házi munkában segédkeztek. Két év elteltével édesanyjuk hazavitte őket.
Árvaságban:
Anyjukat munka közben súlyos baleset érte, s félretett kis pénze hamar elfogyott. A család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte. A kisiskolás Attila próbálkozott a kenyérkereset szabályos és szabálytalan eszközeivel.
József Attila 14 éves volt, amikor édesanyja meghalt rákban.
Makai Ödön lett József Attila gyámja. (Makai Ödön vette feleségül József Attila legidősebb nővérét).
Gyámja beíratta a makói gimnáziumba, itt indult költői pályája. 1922-ben jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa.
1923-ban kilépett a gimnáziumból. Makai Ödön, amikor erről a lépésről tudomást szerzett, beszüntette anyagi támogatását, hogy gyámfiát “jobb útra” térítse. Többféle foglalkozást is kipróbált ebben az időszakban, volt könyvügynök, banki tisztviselő.
Egyetemi évek:
1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem magyar – francia – filozófia szakára. 1925 tavaszán a Szeged című lapban megjelent a Tiszta szívvel című költeménye. Horger Antal nyelvész professzort annyira fölháborította ez a vers, hogy eltanácsolta József Attilát az egyetemről.
Október első napjaiban Bécsbe utazott. Beiratkozott a bécsi egyetemre. Tanítványokat vállalt, hogy eltartsa magát. Megismerkedett az emigrációban élő magyar írókkal, művészekkel.
1926-ban Párizsba utazott, itt a Sorbonne egyetemen tanult tovább.
1927 augusztusában nagy tervekkel tért haza Magyarországra. Beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára. Ekkor lett barátja Illyés Gyula.
1928 elején mutatták be őt Vágó Mártának, és nagy szerelem szövődött közöttük. Márta igen nagy hatással volt József Attila világnézetére és költészetére is. Végül a lány szakított József Attilával.
József Attila a munkásmozgalomban:
József Attila egyre jobban elmerült a különféle politikai csoportosulásokban, minden baj forrásának a társadalmi igazságtalanságokat tekinti, és megpróbál küzdeni ellenük.
1930. szeptember 1-jén ő is ott volt a nagy budapesti munkástüntetésen. 1930 őszén tagja lett az illegális kommunista pártnak, és a proletárforradalom “nyelvére” írta át korábbi verseit. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összekötötte életét.
Betegség:
Az illegális kommunista párthoz csatlakozásával csaknem egy időben került kapcsolatba József Attila a pszichoanalízissel is. 1935 elejétől Gyömrői Edithez járt analízisre, aki tudathasadásos elmezavart állapított meg. A pszichoanalitikus kezelés nem tudott segíteni rajta. Sőt az, hogy viszonzatlan szerelemre gyulladt Gyömrői Edit iránt, meggyorsította lelki szétesését.
Munka és szerelem:
1935-ben megismerkedett Ignotus Pállal, akivel közösen megalapították a Szép Szó c. újságot.
A Szép Szó szerkesztése igazi szívügye volt, s a folyóirat belső köre egyszerre volt számára baráti társaság, irodalmi műhely és eszmei közösség.
A folyóirat-szerkesztés és a Szép Szó köre is olyan ajándék volt, amely túl későn érkezett: akkor, amikor már egyre kevésbé volt ura magának, s egyre embertelenebb erőfeszítést követelt tőle a szerkesztői és költői hivatás teljesítése.
1937-ben ismerkedett meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával, aki ifjú gyógypedagógusként dolgozott József Attila pszichológusa mellett. A költő ekkor már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy képes lett volna kitartó udvarlásra.
A vég:
Július második felében következett be az utolsó, tragikus idegösszeomlása. Három és fél hónapon át ápolták egy szanatóriumban. Novemberben nővérei kíséretében Szárszóra utazott.
Itt keresték fel barátai is. Mindent elkövettek, hogy felvidítsák, hiába. Látogatásuk után, másnap este a balatonszárszói állomáson a mozgó vonat alá veette magát.
József Attila születésnapja (április 11.) a magyar költészet napja.
JÓKAI MÓR
Gyermekkor:
1825. február 8-án született Komáromban elszegényedett nemesi családban. Apja Ásvai Jókay József ügyvéd, anyja Pulay Mária.
Művészi képessége már gyermekkorában jelentkezett, verseket írt, kiválóan rajzolt.
Tanulmányait Komáromban kezdte. 10 esztendős korában Pozsonyba adták szülei tanulni. Ezután a pápai református kollégium következett. Itt írta első novelláját, itt aratta első irodalmi sikereit, és itt ismerkedett meg Petőfi Sándorral.
Jókai 1842-ben Kecskemétre megy jogot tanulni, joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett apja iránti tiszteletből, de jogi pályára sohasem lépett.
Kezdeti sikerek:
1844-ben jelent meg első regénye, a Hétköznapok, amely azonnal sikert aratott. Ezután az írásnak szentelte életét.
1846-ban a Tízek Társaságának tagja lesz; kezdetben a társulat saját újságját, a Pesti Füzeteket, majd annak betiltása után a társaság új lapját, az Életképeket szerkeszti.
A forradalomban:
Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, Habsburg-ellenes cikkeket írt, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél, és a hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt.
1848-ban ismerte meg Laborfalvi Rózát, akit feleségül is vett. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében (ekkor szakítja meg barátságát Petőfivel), mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál, és volt egy házasságon kívüli gyermeke is.
A szabadságharc bukása után bujkálnia kellett, ezért Tardonára menekült. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. 1849-ben felesége komáromi menlevelet szerzett számára, ezután visszatérhetett otthonába.
Munkás évek:
1858 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, 1860-ban a Kisfaludy Társaság választotta a tagjai közé.
A kiegyezés után születnek legkiemelkedőbb alkotásai (A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, És mégis mozog a föld, Az arany ember).1867-től ellenzéki, majd 1875-től kormánypárti képviselő lesz.
Több újságot is indított: Nagy Tükör, Üstökös, A Hon.
Az 1880-as években visszavonult; sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Magyar Nemzetnek maradt haláláig névleges főszerkesztője. Ez idő tájt sokat időzött külföldi gyógyfürdőknél, svábhegyi kertjében, illetve balatonfüredi villájában.
1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából hatalmas lelkesedés kíséretében megjelentették műveinek százkötetes díszkiadását és a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktorává is avatta.
Élete alkonyán:
1886. november 20-án meghalt felesége, Laborfalvi Róza. Jókai ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Viszonyuk 1899-ben megromlott, mert az idős író szeptember 16-án feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát. Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. Jókai töretlen lendülettel írta regényeit
1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. Tüdőgyulladást kapott, és belehalt a betegségbe.
JUHÁSZ GYULA
Gyermek- és ifjúkor:
Szegeden született 1883-ban. Édesapja Juhász Illés a posta egyik vezetője, édesanyja Kálló Matild.
Szegeden járt iskolába, első versei is itt jelentek meg 1899-ben a Szegedi Naplóban. A gimnázium után a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója volt. Itt kötött barátságot Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel. Kis, vidéki gimnáziumokban tanított. Nem volt megfelelő társasága, költészetének nem volt visszhangja. Ekkor kezdődött idegbaja, örökké kínzó fejfájása. Ezért kísérelt meg többször is öngyilkosságot elkövetni. Csak akkor javult az állapota, amikor Szegeden megjelent első verseskönyve.
Nagyváradi évek:
1908-ban Nagyváradra költözött. Itt megint a szellemi élet közepébe került, részt vett a Holnap című antológia szerkesztésében, és mint a nagy hatású lap egyik költője lett Adyval és Babitscsal együtt országos hírű. Nemsokára megindult a Nyugat is, amelynek kezdetétől fogva munkatársa volt.
Nagyváradon ismerkedett meg Sárvári Anna színésznővel, aki nem viszonozta a költő szerelmét. Ráadásul el kellett hagynia Nagyváradot, és Szakolcára költöznie. Ismét öngyilkossággal kísérletezik. Ezután egy budapesti idegklinikán kezelték.
Szegedi évek:
Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején is aktív szerepet vállalt: Szeged város vezetőségének tagja, szónok, újságíró, színházigazgató. A bukás után bántalmazták, pályájáról eltiltották.
Az üldöztetések ellenére továbbra is Szegeden élt, ahonnét indult. Szegedi újságíró, méghozzá igen jó újságíró. Szegeden is volt körülötte kulturális élet, Móra Ferenc is ott élt, jó barátságban is voltak.
1923-ban ünnepelte negyedszázados költői jubileumát, ahol Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötték.
1929-ben elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal, de az elismerések már nem tudták kihúzni depressziójából. Az év nagy részét szanatóriumban töltötte.
1937-ben megmérgezte magát. Szegeden halt meg.
KARINTHY FRIGYES
Gyermek- és ifjúkor:
Budapesten született 1887-ben. Apja Karinthy József tisztviselő, anyja Engel Karolina. Szülei és testvérei is művészek, tudósok. Karinthy képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett.
Budapesten járt iskolába. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban, és tizenöt éves korában megjelent regényében, melyet a Magyar Képes Világ közölt folytatásokban.
Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.
Irodalmi sikerek:
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. Írásait több napilap is közölte, 1908-tól a Nyugat is. Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be.
1912-ben szinte berobbant az irodalmi életbe az Így írtok ti! című kötetével. Ezekben a parodizált versekben és prózákban találó kritikát mond az egyes költők és írók stílusáról, módszereiről.
Magánélet és közélet:
1913-ban feleségül vette Judik Etelt. A következő évben megszületett a fia, Gábor.
Az első világháború idején az elsők között tiltakozott a háború ellen.
A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.
1918-ban a spanyolnáthában halt meg a felesége. A tragédia után visszavonult a közélettől.
Kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.
1920-ban feleségül vette a Böhm Arankát. Közös gyermekük, Ferenc, aki szintén író lett.
Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról.
Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább.
Utolsó évek:
1936 tavaszán mind súlyosabbá váló rosszullét, szédülés, hányinger, hallucináció, kínzó fejfájás környékezte. A Budapesten és Bécsben végzett vizsgálatok kétségtelenné tették: sürgősen műtendő agydaganata van. Stockholmban műtötték meg. erről írta Utazás a koponyám körül című regényét. A műtét jól sikerült, alkotókedve újra fellendült. Ötéves tervet készített, regényeket, színdarabokat akart írni, utazni akart. Ehelyett az újságírói robot emésztette.
Egy idő múltán főfájásokról és szédülésekről panaszkodott. 1938-ban halt meg Siófokon.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Gyermek- és ifjúkor:
1885-ben született Szabadkán. Apja Kosztolányi Árpád fizika- és kémiaprofesszor, iskolaigazgató. Édesanyja a francia származású Brenner Eulália.
A gimnáziumot Szabadkán kezdte, majd magántanulóként, Szegeden fejezte be.
Budapesten beiratkozott a bölcsészkar magyar-német szakára. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot – Négyesy professzor stílusgyakorlatain – Babitscsal, Juhász Gyulával, Karinthy Frigyessel.
Pályakezdés:
Újságíró lett, első cikkei a Szeged és Vidékében jelentek meg. 1906-ban a Budapesti Napló kérte fel munkatársnak.
1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között.
1913-ban házasságot kötött Harmos Ilona színésznővel, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit.
A dekadens író:
Az első világháborúig tartó időben igazi, programszerű dekadens költő: a század emberének, pontosabban, polgárának szorongásait, hite vesztését, magára maradottságát fejezi ki, de olyan bravúrosan játékos versekben, hogy az olvasót a pesszimista tartalom ellenére is inkább felderíti. Ennek a korszakának legkiemelkedőbb alkotása, A szegény kisgyermek panaszai – a kisgyermekkori emlékek, félelmek, vágyak, benyomások művészi felidézései. Ezzel a kötettel (1910) lépett Kosztolányi a kor költőinek első vonalába.
Viharos évek:
A z első világháború kitörésétől a forradalmakon át az ellenforradalom első évéig tart a nagy ingadozások kora. Kosztolányi verseiben és prózájában kifejezi a háború borzalmait. 1918-ban a forradalom mellé áll, a tanácsköztársaságtól visszariad, majd 1919 végén vállalja az ellenforradalmat. De az ellenforradalom terrorjától elfordul, és baráti körével együtt politikamentességbe vonul.
Termékeny évek:
1920 után óriási szorgalommal építette fel életművét. Ebben az időben keletkeznek kitűnő novelláskönyvei (Tengerszem, Esti Kornél). Csak úgy árasztja a műfordításokat. És ez időben írja regényeit. Ezek elsősorban lélektani regények (Néró, a véres költő, Édes Anna).
Utolsó évek:
1933-ban mutatkoztak rákos betegségének első jelei. Sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre.
1936-ban halt meg Budapesten.
KÖLCSEY FERENC
(1790-1838)
Gyermek- és ifjúkor:
Nemesi családból származott.
Apja korán meghalt, ezért az akkor 6 éves Kölcseyt édesanyja Debrecenbe küldte iskolába, ahol 14 éven át tanult. Jobb szeme világát gyermekkori himlő következtében elveszítette. 11 éves korában meghalt édesanyja. A megyei hatóság az árva gyermekeknek gyámot jelölt ki.
Debrecenben költészetet tanult. 13 éves korában írta első verseit. Még Csokonai Vitéz Mihály temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek barátsága nagy hatással volt rá. Ettől az időtől fogva Kazinczy legfőbb oktatója és példaképe lett Kölcseynek.
1809-ben befejezte tanulmányait a debreceni református kollégiumban, Pestre ment törvénygyakorlatra, azonban ügyvédi vizsgára már nem jelentkezett: feladta a jogi pályát az irodalomért. Álmosdra vonult vissza kis birtokára, s ott gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt.
Az irodalmi élet vezéralakja:
1826-ban Pestre utazott, ahol megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot.
Az 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
1832-ben országgyűlési követté választották.
Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmányért, a magyar nyelv jogaiért.
Visszavonult élet:
Hazatérése után többet politikai közszereplést nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. 1836-ban a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett.
Halála hirtelen, következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838-ban meghalt.
A magyar kultúra napja:
1823. január 22-én fejezte be nagy költeményét, a Himnuszt. E napot ma a Magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey sajátkezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
MIKSZÁTH KÁLMÁN
Gyermek- és ifjúkor:
1847. január 16-án született Szklabonyán kisnemesi családban. Apja Mikszáth János kisbirtokos, anyja Veress Mária.
Tízéves koráig szülőfalujában élt, boldog gyermekkorának élménye egész pályáját végigkísérte.
Középiskoláit a rimaszombati protestáns gimnáziumban kezdte, majd Selmecbányán folytatta. Részt vett az önképzőkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Az érettségi után Győrbe ment jogot tanulni.
Balassagyarmaton:
Az 1870-es évek elejétől Mauks Mátyás főszolgabírónál volt ügyvédgyakornok Balassagyarmaton. Itt ismerkedett meg főnöke legidősebb lányával, Mauks Ilonával, akit később feleségül is vett.
1873-74-ben újságíró és szerkesztő Budapesten. 1874-ben jelent meg első kötete Elbeszélések címmel, és ekkor halt meg néhány hetes korában első gyermeke.
Küzdelmes évek:
1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondjai egyre nőttek. Felesége megbetegedett, s hazautazott szüleihez. Mikszáth ekkor, hogy a nélkülözésektől megkímélje, kierőszakolta a válást. Három évig magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fővárosban.
Szegeden:
1878-ban a Szegedi Napló újságírója lett. Életében és írói munkásságában is fordulatot jelentett az itt eltöltött három év: sorsa fokozatosan jobbra fordult.
Pesti évek:
1881-ben Pestre költözött és a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1881-82-ben megjelent két novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok. Egyszeriben elismert író lett, a Petőfi Társaság, és a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta.
Ahogy anyagi helyzete rendeződött, újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János.
1887-től kormánypárti képviselő.
1889-től az Magyar Tudományos Akadémia tagja. A következő években regényeket, politikai cikkeket ír, amelyeknek témája az elmaradott Magyarország bírálata.
Lassan azonban belefárad a nyüzsgő életbe, csendre, nyugalomra vágyik.1904-ben Horpácson vesz birtokot magának.
Halála:1910-ben tartották írói jubileumát. Ekkor már nagyon beteg, és egy súlyos tüdőgyulladásban meghalt. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
MÓRICZ ZSIGMOND
Gyermek- és ifjúkor:
Tiszacsécsén született 1879. július 2-án.
Apja, Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó; anyja, Pallagi Erzsébet református lelkészi családból származott. A jómódú apát egyik csapás a másik után éri, cséplőgépe fölrobbant, bérelt malmukat elsodorta az árvíz. A tönkrement család Prügyre költözött, s a legnagyobb fiút, a hatesztendős Zsigmondot Túristvándiban lakó nagybátyjához, a gépkovács Pallagi Lászlóhoz adták. A gyermeket a nagyanyja, az özvegy papné nevelte.
1888-tól ismét együtt volt Prügyön a család. 1890-ben kezdte meg tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd folytatta 1894-től a szintén nagyhírű Sárospatakon. Mivel rosszul tanult, egyedül érezte magát, másik anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, a kisújszállási gimnázium fiatal igazgatója magával vitte, s itt érettségizett le jó rendű eredménnyel.
Debrecenben református teológiát, majd jogot tanult, később a Debreceni Hírlap segédszerkesztője volt.
1900 októberében Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett.
1903-1906 között öt alkalommal vett részt népköltési gyűjtőúton Szatmár megyében; meséket, dalokat gyűjtött, a közben szerzett társadalmi tapasztalatok nagy hatással voltak írói fejlődésére.
1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka).
1909-ben közzétette első novelláskötetét (Hét krajcár), Ady üdvözölte, barátságuk szellemi szövetséggé vált.
Küzdelmes évek:
1915-ben haditudósítóként járta a frontot, riportokat írt, de háborús illúziói hamar eltűntek. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat, a megalakuló Vörösmarty Akadémia alelnöke, valamint a Kisfaludy Társaság tagja lett; munkatársa, tagja volt az írói direktóriumnak. 1919 tavaszáig bízik a változásokban, de májustól már nem tud együtt haladni a kommün egyre diktatórikusabb módszereivel.
A kommün bukása után zaklatták, kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. Visszavonult leányfalui házába.
1925-ben felesége öngyilkos lett.
Sikeres évek:
1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel.
1929. és 1933. között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móriczé volt a prózarovat.
1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), aki fogadott lánya lett. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt.
1939-től szerkesztette a Kelet Népét.
Halála:
1942-ben agyvérzést kap és meghal.
NAGY LÁSZLÓ
A család:
A Veszprém megyei Felsőiszkázon született 1925-ben. Apja Nagy Béla gazdálkodó, egy időben a falu bírája, anyja Vas Erzsébet.
Négy gyermekük közül László a második, István, aki Ágh István néven vált jeles költővé, a negyedik.
Szülőfalujában öt osztályt végzett. Tíz évesen csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. A pápai református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait.
Iszkáz megszenvedte a második világháborút, a Nagy-család is elszegényedett. 1946 augusztusában Budapestre utazott.
Felsőfokú tanulmányok:
Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. Egy év múlva átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve, őt is magával ragadta a fényes szellők lendülete. Később úgy döntött, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar – szociológia – filozófia szakra, majd átjelentkezett orosz szakra, hogy Jeszenyin verseit le tudja fordítani. 1949-ben jelent meg az első kötete, a Tűnj el fájás.
Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle.
Élet az 50-es években:
Hazatérése után szembesült az ötvenes évek hazai valóságával, az iszkázi család beszolgáltatásokkal megnyomorított sorsával. Nehezen tájékozódott, eszmélése vontatott, fel kellett dolgoznia az ellentétes élményeket. 1952 nyarán már határozottan látta a feladatait, s Juhász Ferenccel együtt hozzáfogott egy újfajta költői nyelv, poétika, szemlélet kidolgozásához. Közben elég nehéz anyagi körülmények között élt, de nem vállalta, hogy a Szabad Nép munkatársa legyen.
1952-ben házasságot kötött Szécsi Margit költőnővel.
1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez volt a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa volt.
Sikerek:
Munkásságáért háromszor tüntették ki József Attila-díjjal, aztán megkapta a Kossuth-díjat is.
Az 1960-as évektől ismét létrehozott képzőművészeti alkotásokat, festett, rajzolt, faragott. Illusztrált néhány verseskönyvet. Első kiállítására már csak posztumusz került sor 1979-ben a hatvani múzeumban.
1978-ban infarktus végzett vele.
ÖRKÉNY ISTVÁN
Gyermek- és ifjúkor:
Örkény jómódú polgárcsaládban született 1912-ben Budapesten. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. Két évvel később átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott. Nemzedékének egyik legjobb nyelvi felkészültségű tagja volt: latinul, németül, franciául, angolul biztonságosan írt, olvasott és beszélt.
1937-ben jelent meg első elbeszélése Forradalom címmel a Szép Szóban.
Nagyobb utazásokat tett német, francia és angol földön. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott, mint vegyészmérnök.
A háború poklában:
Örkény és szülei katolikusok voltak, de a család zsidó származású volt, ezért a világháborúban munkaszolgálatosként szolgált a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak három évvel később térhetett haza. A fogsága utolsó évében lehetősége volt arra, hogy írjon. Itt született meg A lágerek népe című műve, amelyben a fogságban átélteket dolgozta fel. A művet a korabeli politikai vezetés elítélte (a szocialista társadalomban nem illett a Szovjetuniót bírálni). Elvárták viszont tőle, hogy a szocializmust dicsérő regényeket írjon. Ezek azonban jóval alatta maradtak Örkény korábbi színvonalának.
A forradalmár:
Részt vett az 1956-os forradalmat előkészítő írók körében. Mivel alapvető természete elég passzív volt, nem vett részt a forradalom eseményeiben, ezért őt nem is ítélték el. Viszont a megtorlások idején kiállt barátai, ő is kegyvesztett lett. Egy évtizedig nem jelenhetett meg egyetlen munkája sem. Ez idő alatt egy gyógyszergyárban dolgozott vegyészmérnökként.
A diktatúra enyhülésével előtérbe került Örkény munkássága. Egymásután születnek alkotásai: Macskajáték, Egyperces novellák, Rózsakiállítás.
Sikerek a magánéletben és a munkában:
1965-ben vette feleségül Radnóti Zsuzsát.
1967-ben mutatták be Tóték című drámáját, mely meghozta számára a világsikert is, több nyelvre lefordították, ismerté vált világ szerte. A hatvanas évektől kezdve több díjat is kapott (József Attila-díj, a Fekete Humor Nagydíja Párizsban; Kossuth-díj)
Halála:
1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott.
JANUS PANNONIUS
Gyermek- és ifjúkor:
Életéről meglehetősen keveset tudunk.
Eredeti neve csak latinul, Johannes de Chesmicze formában maradt ránk, ennek magyar változata: Csezmiczei János.
1434-ben született, valószínűleg a Dráva menti (azóta eltűnt) Csezmice községben.
Apja asztalos, anyja kisnemesi származású volt. Apját korán elvesztette, 13 éves koráig özvegy édesanyja nevelte három testvérével együtt. A 13 éves éves fiút anyai nagybátyja, Vitéz János taníttatta Itáliában.
1447-ben Ferrarában együtt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, és a gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki költői tehetsége. Guarino mester nemcsak latinra, de görögre is tanította.
1450 vége előtt Jánosról Janusra változtatta nevét. (Janus római isten volt, aki békét és új műveltséget adott Rómának.)
1454-től Padovában jogot tanult. Tanulmányai befejeztével itáliai körútra indult.
Mátyás szolgálatában:
Hunyadi Mátyás trónra kerülésekor Vitéz János hazahívta, s Janus Pannonius Mátyás király szolgálatába állt.
A királyné kancellárja, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Később pécsi püspökké nevezték ki.
Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott.
1466-ban súlyos betegség, tüdőbaj támadta meg.
Halála:
Amikor Mátyás a csehországi háborúi miatt nagy adót vetett ki a főpapokra, nagybátyjával együtt Janus is részt vett a király ellen szőtt összeesküvésben. Mátyás haragja elől menekülnie kellett. Itáliába indult, de betegsége miatt csak a horvátországi Medvedgradig jutott, egyik rokona birtokáig. Beteg szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat, 1472-ben meghalt.
PETŐFI SÁNDOR
(1823-1849)
Gyermekkor:
1823. január elsején született Kiskőrösön.
Apja Petrovics István mészárosmester; édesanyja, Hrúz Mária.
A család a következő évben Kiskunfélegyházára költözött, s a költő a gyermekkori emlékek révén ezt a várost vallotta szülőhelyének.
Iskolás évek:
Petőfi a kecskeméti iskolában kezdte meg tanulmányait. A gondos apa egyre jobb iskolákba íratta be a fiát: Sárszentlőrinc, pesti gimnázium, aszódi gimnázium, Selmecbánya.. A fiú igencsak ingadozó színvonalon tanult. Egyedül Aszódon kapott kitűnő bizonyítványt; a felvidéki városkában, Selmecbányán félévkor bukásra állt. Apja, akinek vállalkozásai csődbe jutottak, egy szemrehányó levélben kitagadta fiát. Ekkor, tizenhat éves korában kezdődtek a fiatalember vándorévei.
Vándorévek:
Gyalogosan vágott neki a nagyvilágnak. Előbb Pestre ment, és a Nemzeti Színházban statisztált. Rokonai révén Ostffyasszonyfára került, majd Sopronban katonának állt, de betegsége, gyenge fizikai állapota miatt leszerelték. Folytatta vándorútját, bejárta az ország minden táját. Vándorszínészkedett a Dunántúlon, Pápán a kollégium diákja volt; megfordult Pesten, Kecskeméten, Komáromban, bejárta az Alföldet. Pápán ismerkedett meg Jókaival és Orlay Petrich Somával.
Az 1842-es év meghozta első irodalmi sikerét, megjelent A borozó című költeménye. Ugyanebben az évben a Hazámban című vers alá először írta a Petőfi Sándor nevet.
Újra a színészettel próbálkozott. 1843 telén betegen érkezett meg Debrecenbe. Február második felében lemásolta addig írt költeményeit, s Tokajon, Miskolcon, Eger városán át Pestre gyalogolt.
Az első sikerek:
Bekapcsolódott az irodalmi életbe. A Pesti Divatlapnál segédszerkesztő lett; Versek címmel kiadták első kötetét. 1844 őszén kezdte el írni Kukorica Jancsi történetét
1846 őszén Nagykárolyban, a megyebálon ismerkedett meg Szendrey Júliával. 1847 szeptemberében feleségül vette.
A Toldi megjelenése után (1847-ben) barátságot kötött Arany Jánossal.
PEtőfi a forradalomban:
1848. március 15-e Petőfi napja a magyar történelemben. Előző este megírta a Nemzeti dalt, a forradalom jelképes énekét. A Pilvax kávéházból elindulva társaival mozgósította az egyetemi ifjúságot.
A szabadságharc kitörésekor katonának állt, Bem tábornok seregében csatákban is részt vett.
1848 decemberében megszületett fia, Zoltán.
1849. július 31-én részt vett a segesvári ütközetben, és délután 6 óra körül Fehéregyháza határában elesett.
RADNÓTI MIKLÓS
Gyermek- és ifjúkor:
Budapesten született, 1909. május 5-én.
Eredeti neve Glatter Miklós. Édesapja, Glatter Jakab, édesanyja, Grosz Ilona. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került. 11 éves volt, amikor apja meghalt. Anyai nagybátyja, gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit Csehországban. Ezután két és fél évet nagybátyja vállalatánál dolgozott.
Irodalmi sikerek:
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ugyanebben az évben részt vett a Kortárs c. avantgárd folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában.
Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, a nagy professzor, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
Radnóti egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Falukutató útjaikon a parasztélettel ismerkedett (Tápé, öreg este).
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke c. kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. Az egyetem elvégzése után a Nyugat munkatársa lett.
1934-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival.
1935-ben tanári oklevelet szerzett, katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt, a Korunk c. antológiát szerkesztette.
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét. Egy évvel később Baumgarten-díjat kapott.
A II. világháború poklában:
A második világháború idején többször is behívták munkaszolgálatra. 1944 tavaszán ismét munkaszolgálatos lett. A szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit.
1944 őszén innen indították el utolsó útjára, mert augusztus végén a bori tábort felszámolták, és az ott élő 3200 munkaszolgálatost Magyarországra vezényelték. Az út folyamán a csoport nagy része meghalt a nehéz körülmények miatt. Radnóti az út folyamán még elkészítette utolsó verseit. Mivel ő és társai képtelenek voltak tovább haladni, a tisztek a Győr közeli Abda község határában hagyták, majd magyar keretlegények 1944. november 9-én lelőtték és tömegsírba temették őket. 18 hónappal később exhumálták, és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.
TAMÁSI ÁRON
Gyermek- és ifjúkor:
1897-ben született Székelyföldön, Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát. Farkaslakán járt elemi iskolába. A székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója (amit halála után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban őrvezetőként az olasz frontra került.
A háború után jogi karra iratkozott be a kolozsvári egyetemen, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább.
1922-ben változtatta meg a nevét Tamás Jánosról Tamási Áronra.
Emigrációban:
Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd öt évvel később kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni. Szász Tamás, a pogány című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novellapályázatát. 3 év telt el, amikor hazatért Kolozsvárra.
1926-ban feleségül vette Haliker Erzsébetet, gyermekük nem született.
Irodalmi munka a két világháború között:
A két háború között gyors egymásutánban jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közöttük fő műve is, az Ábel-trilógia (Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában). Több újságban is publikált, irodalmi és polgári társaságok alapításában és munkájában vett részt (Erdélyi Helikon, Vásárhelyi Találkozó, Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Erdélyi Magyar Tanács)
Ismét itthon:
1944-ben feleségével Budapestre költöztek.
Az 1945-ös választások után pedig egyike lett annak a tíz kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta, egyidejűleg a Nemzeti Parasztpárt színeiben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja is lett.
A Rákosi-korszakban háttérbe szorították, csak a Sztálin halálát követő enyhülés időszakában kapott ismét szerepet az irodalmi és politikai életben.
Tamási Áron 1966-ban hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el.
TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN
Gyermek- és ifjúkor:
Születése helyéről és idejéről nem tudunk bizonyosat. Feltehetően az 1500-as évek legelején született a Fejér megyei Tinódon. Szülei jó módú parasztok voltak, akik a korabeli viszonyokhoz képest jó nevelést, deákos képzést tudtak nyújtani gyermekük számára. Tanulmányait talán a fehérvári egyházi iskolában végezte és itt szerezhette zenei képzettségét is.
Énekmondók élete:
Fiatal korában végvári vitézként harcolt a törökök ellen, de egy súlyos sebesülés folytán alkalmatlanná vált a harcra, ezért énekmondásra adta a fejét. A főurak pártfogását kereste, és nekik ajánlotta szolgálatait. Eleinte Török Bálint udvarában élt, majd később Nádasdy Tamáshoz csatlakozott.
Néhány év elteltével Kassán telepedett le, ahol házat is vett magának. Öt gyermeke született, három fia és két leánya. Kassa, úgy látszik, végleges otthont adott neki, versei azonban azt mutatják, hogy el-ellátogatott távolabbi vidékekre is, hogy pontos adatokat gyűjtsön históriáihoz. Az egri ostrom után pl. lement Egerbe, hogy a vitézek saját elbeszéléseiből győződjön meg a történtekről.
Munkássága elismerésül Ferdinánd király nemesi rangra emelte Tinódit.
1554 tavaszán jelent meg Erdélyben a Cronica, verseinek gyűjteménye. A díszes kiállítású könyv huszonegy éneket foglal magában, amelyek elé Tinódi maga komponálta dallamokat is nyomattatott.
Halála:
A fáradt, öregedő lantosnak ez az erdélyi barangolás volt utolsó alkotói útja, több éneket már nem írt.
1556-ban halt meg.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
(1800-1855)
Gyermek- és ifjúkor:
Édesapja id. Vörösmarty Mihály gróf Nádasdy Ferenc birtokán volt gazdatiszt. Az elemi iskolát Puszta-Nyéken,, a középiskolát a Székesfehérváron és a Pesten végezte egyházi iskolában, majd Pesten egyetemre járt.
Amikor meghalt az apja, a család nehéz anyagi helyzete miatt Vörösmarty Perczel Sándor három fiát (Miklóst, Móricot és Bélát) Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).
Időközben letette az ügyvédi vizsgát, de nevelői állását még egy ideig megtartotta.
Irodalmi munkásság:
1826-tól Pesten csak az irodalomnak élt. A kor legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, a Tudományos Gyűjteményt és szépirodalmi mellékletét, a Koszorút szerkesztette.
A Magyar Tudományos Akadémia alakuló ülésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta rendszeres fizetéssel. Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot.
1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke.
Feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát
A forradalmoban:
1848-ban politikai szerepet vállalt a szabadságharcban, ezért a bukás után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egészségi állapota megromlott.
1850-ben Pesten följelentette magát a katonai törvényszéken, itt kegyelmet kapott.
Utolsó évek:
Házat és földet vásárolt Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, ennek ellenére 1855. meghalt. A Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra.
TÓTH ÁRPÁD
Gyermek- és ifjúkor:
1886-ban született Aradon. Édesapja Tóth András szobrász volt, édesanyja Molnár Eszter.
A gyermek Tóth Árpád eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget. 1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte. Nem fejezte be tanulmányait, újságíró lett. Betegeskedő és visszahúzódó volt egész életében.
1905-1909 között a budapesti egyetemen magyarfrancia szakos bölcsész.
1908-tól a Nyugat munkatársa, mely közölte a verseit. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, melynek eredményeként 1909-ben abbahagyta tanulmányait.
Munka, család, sikerek:
Visszaköltözött Debrecenbe, s a Debreceni Független Újság színkritikusa lett, majd a Debreceni Nagy Újság munkatársa.
1913-ban Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt.
1915-1916-ban többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani.
1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője.
Feleségül vette Lichtmann Annát.
1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották.
1921-ben az Est munkatársa lett.
Halála:
1928-ban hunyt el Budapesten. Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet.
WEÖRES SÁNDOR
Gyermek- és ifjúkor:
1913-ban született Szombathelyen. Édesapja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt, édesanyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gazdag polgárcsaládból származott.
Általános iskolai tanulmányait Pápán, majd a Vas megyei Csöngén folytatta. A gimnáziumot Szombathelyen végezte el. 15 évesen jelent meg első novellája, és négy verse. A szombathelyi gimnáziumban rosszul tanult, félt, hogy megbukik, ezért átment Győrbe, majd Sopronba, ahol már sikeresen leérettségizett.
Egyetem és költészet:
18 éves korában küldte el néhány versét Babitsnak, aki meg is jelentette ezeket a Nyugatban. Ettől kezdve gyakran jelentek meg itt munkái.
Pécsett beiratkozott az egyetem filozófia-esztétika szakára. Ezekben az években kötött szoros barátságokat korának más íróival, költőivel (pl.: Vas István, Jékely Zoltán). Több folyóiratban és antológiában is helyet kaptak versei. Munkásságát Baumgarten-díjjal ismerték el. Ennek összegéből hosszú, távol-keleti utazásra indult.
Munka, házasság, sikerek:
1941-ben Pécs városa megbízta a Városi Könyvtár megszervezésével és vezetésével. 1943 elején Budapestre költözött, és az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa lett, majd a háború után a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott.
1946-ban házasságot kötött Károlyi Amyval, aki szintén költő volt. A házaspár sokat utazott. Utazásaik során Weöres Sándor felolvasásokat is tartott. 1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, valamint az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegből Pásztor Béla emlékére díjat alapított
Utolsó évek:
Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni River Side Studióban. Elveszített eszmélettel 1989-ben halt meg Budapesten.
ZRÍNYI MIKLÓS
Élete
1620-ban született a horvátországi Ozalyban főnemesi családban. Hat éves, amikor édesanyja után édesapja is meghal. Halálos ágyán fia gyámjául és tanítójául a kor híres tudósát, Pázmány Pétert jelölte ki.
Zrínyi Grazban, Nagyszombaton és Bécsben tanul jezsuita iskolákban.
1636-ban Itáliába utazik, itt szerzi meg barokk műveltségét, és alapozza meg könyvtárát.
Két évvel később hazatér, és a török elleni küzdelemnek szenteli életét.
1663-ban a király kinevezi az egész magyar hadsereg főparancsnokának.
1663-64-ben vívja a diadalmas téli hadjáratot.
1664. november 18-án meghal a Csáktornya melletti erdőben. Egy vadászat során egy sebesült vadkan megöli.
Irodalmi munkássága
Prózai művei a török elleni harcról szólnak: hogyan lehetne kiűzni a törököket Magyarországról.
– az egységes nemzeti hadsereg felállítása
– az ideális hadvezér tulajdonságainak megrajzolása.
– európai vonatkozásban vizsgálja az ország helyzetét, s rámutat arra, hogy egyetlen hatalomnak sem áll érdekében a magyarság segítése. A belső helyzetet az önzés, a széthúzás gyengíti.
Verses művei
1647-48 telére készült el főműve, a Szigeti veszedelem.
Zrínyi 15 énekben, 1566 versszakban adja elő dédapja 1566-os helytállását, a szigeti ostrom, a vármegszállás történetét.