A tengerparton

(leírás)

Mikor végre megérkeztünk, elöntött az öröm és egyben a csodálkozás is a gyönyörű tengerpart láttán.

Ameddig a szem ellátott, a víz tükröződött a csillogó napfényben. Olyan volt, mint a tisztára csiszolt gyémánt.

A kocsiból kiszállva első dolgom az volt, hogy körbenézzek. A lélegzetem elállt, mikor megláttam a szavakkal elmondhatatlan szállodát, amiben mi laktunk. Mellette szorosan egymás mellett állt a többi szálloda, olyan volt, mint a reggeli dugó Budapesten. A homokban, amely gyönyörű barna színű volt és csillogott a sárga napfénytől, az emberek sétáltak. A tengerig napozóágyak sorakoztak, amelyen az emberek süttették magukat egész nap, és közben a gyümölcsárusok köztük cikáztak és ordítottak, hogy “gyümölcsöt vegyenek”. A vízparton a gyerekek játszottak. Ott állt egy templom a szikla tetején, mintha arra készülne, hogy fejest ugrik a tenger varázslatos kék vizébe. A hegyen villák sorakoztak, mint a katonák. Ott volt az egész város legpuccosabb étterme is, ahol egész nap ki-bejárkáltak az emberek. Mellette terült el a kemping, ahol az emberek általában 1-2 napot töltöttek el, és azt is lakókocsival. Aztán a szállodákig már csak egy sor bolt állt, mindenféle volt.

A hegyek úgy körbevettek minket, mint az elnököt a testőrei.

Hazafelé indulva majdnem meghasadt a szívem, hogy ott kellett hagynom azt a gyönyörű helyet, a hullámzó tengert.

 

(2009/2010. Gáspár Ádám 7. a) osztályos tanuló)