Amikor kicsöngetnek a második óráról, a 6.a-ban rögtön elkezdődik a zajongás.
A lányok és fiúk kiáltásaitól zeng az osztályterem. Csak néhány csöndesebb gyerek ül le enni, és zörög halkan a szendvicses zacskókkal Az osztály nagy része rohan a büfébe, vagy egymást kergeti a padok között.
Én és a barátnőim leülünk egy nagy csoportba, vagy valamelyik sarokba állunk és a legújabb pletykákon nevetünk jó hangosan. A beszélgetést néha félbeszakítja az alufólia zörrenése, ami azt jelenti, hogy elkezdődik a dobálózás az alufóliagolyókkal. Ezután már lehet hallani “jaj” és “aú” kiáltásokat, meg persze dühös hangokat is: vagyis valakit megdobtak. Ekkor már végképp nem az evésről szól a szünet, és nem is egy osztályteremhez hasonlít. Inkább olyan, mint egy dzsungel, ahol állatok morgása, visítása, üvöltése hallatszik.
Mire becsöngetnek, végre lecsendesedik kicsit az osztály, és kapkodva készülünk a következő órára.
(Valentin Villő 6. osztályos tanuló 2009.)