(jellemzés)
– Menj a francba! – mondta Jóska dühtől szikrázó szemmel.
– Nem megyek, amíg vissza nem adod a zsíros kenyerem! Az az ebédem a mezőn – válaszolt Miska, és fenyegetően előre lépett.
– Én nem csináltam a kenyereddel semmit. Kell a fenének! – kiabált Jóska. – De most már tényleg elegem van! – és ő is megtett egy lépést előre.
– Hát akkor ki vitte el ,HA ?!- fújtatott, mint egy őrült.
Ha valaki még nem tudná: Miska a zsíros kenyerét keresi. Jóskát hibáztatja, de teljesen alaptalanul, mert nem Jóska vitte el Miska tulajdonát, amely az ebédjét képezte, hanem a kutya, csak még nem tudják.
Ekkor arra sétált Buksi kutya. Valamiért nagyon nyalogatta a száját. Nagyon gyanús volt a két veszekedő félnek.
– Buksi, csak nem te etted meg azt az átkozott kenyeret? – kérdezte Miska.
– Ahogy elnézem, nagyon valószínű – válaszolt a kutya helyett szemrehányó hangnemben Jóska.
– Ó, hogy az a ….! – morgott egyet Miska. Erre mindketten elkezdtek nevetni.
(Kádár Bálint és Mánya Ákos 6. osztályos tanulók 2009.)