(humoreszk [?])
A matek számomra elég bonyolult.
De szerintem ezzel többen vagyunk így. Mikor megkapod a dolgozatot, és mondja a tanár, hogy állj neki, hirtelen leblokkolsz, és a “semmittudás” járja át az agyadat. Nem tudod, mennyi 2×2, és nem tudod, mennyi 3+1. Csak ülsz a papír felett, és nézel ki a fejedből.
Aztán egy idő után eszedbe jut, hogy is kell megoldani a feladatot. Nekiállsz, és kijön az eredmény. Ilyenkor büszke vagy magadra.
Aztán jön az ellenőrzés. Hát akkor már kevésbé vagy büszke magadra. Vagy csalódott leszel, vagy kineveted magad.
Mindezek után odahajolsz a padtársadhoz:
– Te, neked mennyi jött ki?
– Még neki se álltam!
Ilyenkor újabb büszkeség tölt el, hogy te legalább ÍRTÁL VALAMIT!
– Már csak három perc van, igyekezzetek! – szól a tanár.
Ekkor becsukod a füzeted, és reménykedni kezdesz a kettesben.
(Tibola Réka 8. T osztály – 2012.)